Magyarország első számú uzsorása, Csányi Sándor után újabb nagyvaddal, Wáberer Györggyel készített interjút a Forbes magazin nemrégiben elindult hazai kiadása. Természetesen az egész címlapot betölti egy fényképen a "kamionkirály" - ahogy a lap Wáberer Györgyöt becézi. Bár formailag valóban interjúról van szó - hiszen kérdéseket teszenek fel Wáberernek, aki válaszokat ad -, műfaját tekintve azonban inkább a súlyosan züllött magyar sajtóban is ritkán tapasztalható, gyomorforgató seggnyalásként aposztrofálható a hosszú oldalakon át tartó, a belső oldalakon is sok-sok előnyös Wáberer-fotóval megtűzdelt dolgozat. Amely természetesen tartalmazza e műfaj kötelező kűrjeit, hiszen megtudjuk, hogy
1. A kamionkirály megértő, szerény ember,
2. hamarosan ő lesz Európa, sőt talán a világ legnagyobbja,
3. nagyszerű apa, akinek nagyszerű fia van,
4. folyamatosan frissíti kamionflottáját, amely a legfiatalabbak között van Európában,
5. sőt, feleségét is lecserélte, ami megviselte, de azért nagyon jó férj és apa.
Az őskomcsi Hungarokamion spontán privatizátora egy kérdésre válaszolva természetesen csontig benyal a Fidesznek, és párás szemmel beszél mély nemzeti érzéseiről is. Megemlíti, hogy van egy kastélya, de rögtön pontosítja is, hogy tudnillik az nem az övé, hanem a cégé, hiszen nem is kastély az, hanem továbbképző központ.
(Ilyenkor jut eszébe az embernek: milyen jó lenne, ha Horváth András volt NAV-revizort nem kötné az adótitok, biztos elmagyarázná, hogyan működnek az ilyen és ehhez hasonló céges kastélyok, ahol természetesen csak és kizárólag céges költségek vannak, amelyek áfája nyilván az utolsó forintig vissza is igényelhető.)
A Forbesből azt is megtudjuk, hogy Wáberer még mindig nem elégedett, mert ha végigmegyünk egy magyar autópályán, akkor még mindig túl kevés az agyvérzést követő részleges faciális bénulás tüneteit mutató, cinikusan vigyorgó napocska emblémás, Wáberer-kamionnal találkozunk. De megígéri, hogy a jövőben azért még többel fogunk.
Mit tudunk meg még? Hát nagyjából azt, hogy Wáberer sportos, sármos, fiatalos, jó kiállású, és kurva jól biciklizik. Meg azt, hogy nemsokára repülővel szállítja majd sofőrjeit a kamionokhoz.
Tudom, alapvetően kár újságírói és erkölcsi erényeket számon kérni egy alapvetően üzleti megállapodások eredményeként létrejött cikken, meg olyan emberektől kritikus attitűdöt elvárni, akik hosszú távon akarnak a magyar milliárdosok seggvégei lenni.
Mindazonáltal egy dolog mégsem fér a fejembe: annyi tisztesség, empátia sem szorult a Forbes magazin munkatársaiba, szerkesztőibe, hogy legalább egyetlen kérdés erejéig, valahogy finoman megtudakolják a céges kastélyban héderező napocskakirályától: nem szégyelli-e magát amiatt, hogy teherautói emberek százezreinek életetét, nyugalmát, csöndjét, levegőjét, házait teszik tönkre nap mint nap? Nappal és éjszaka.
Soha egyetlen percre sem fordul meg a fejében az, hogy hány százezer ember fizet az egészségével, nyugalmának, sőt: nemritkán az életének az elvesztésével, ingatlanjaik elértéktelenedésével azért, hogy Wáberer cinikusan vigyorgó napocskás kamionjai bárhol, bármikor büntetlenül mehessenek, pusztíthassanak?
Remélem, eljön azért egyszer az idő Magyarországon is, amikor a reklámmagazinok címlapjairól önelégülten mosolygó napocskakirályok helyét és szerepét állami és magántulajdonban lévő vasúti áruszállító cégek, valamint a Dunán közlekedő teherhajók veszik át.
Wáberer meg végre megpihenhetne céges kastélyában, a céges erkélyéről elmerengve a céges naplemente szépségében (mínusz áfa).
