Mélységesen egyetértek Kövér Lászlóval: közös kudarcunk az elszámoltatás elmaradása. Igaz, az már némileg visszás, hogy a magyar országgyűlés fura ura - pártja másfél hónap híján négy éves kormányzása után és néhány héttel a választások előtt - éppen most fogalmazta meg e kollektív kritikáját.

De mindegy is. Elfogadom, tudomásul veszem: az elszámoltatás elmaradása közös kudarcunk. Az enyém is. Kövér Lászlóé is. De azért remélem Kövér László is úgy gondolja: a felelősségünk mindebben nem teljesen egyforma.

Attól tartok, az elszámoltatásban, vagyis az elmúlt évek, évtizedek közélethez, közpénzekhez köthető bűncselekményeinek kivizsgáltatásában és feltárásában Kövérnek és párttársainak azért némileg eltérőek a lehetőségeik, hatásköreik - mint mondjuk nekem, vagy a hozzám hasonló átlag magyar polgároknak.

Nyilván abban sincsen teljeskörű társadalmi konszenzus, hogy kit és miért is kellene elszámoltatni. Sajnos itt még ma is elsődleges szempont a pártállás, a világnézet - és csak a második a valóság. Ha megkérdeznének egy baloldali embert, nem biztos, hogy egyetértene velem abban: szégyen és gyalázat, hogy nem indult nyomozás a közpénzeket szinte bizonyosan nagy mennyiségben dézsmálgató Palik László egykori Hungaroring-elnök és politikus haverjai, például az ő különleges terepralis tudását közpénzen megvásárolgató Szekeres Imre egykori honvédelmi miniszter ellen. Sőt, vélhetően már a kérdésfelvetést is gaz náci provokációnak minősítené.

Viszont, ha megkérdeznék egy jobboldali embert arról: bűnös-e a Fidesz által kinevezett Gyulai Zsolt abban, hogy amikor átvette Palik szégyenteljes Hungaroring-örökségét, semmifajta vizsgálatot, átvilágítást nem rendelt el, ami hozzájárult ahhoz, hogy ez a szélhámos jelenleg is külföldön héderezhessen? Nos, nagy eséllyel már a kérdésfelvetést is gaz kommunista provokációnak minősítené.

Vérmesebb baloldali szavazó előtt talán nem is merném azt a meggyőződésemet hangoztatni, hogy Újhelyi István, az Országgyűlés jelenlegi alelnöke nagy valószínűséggel erkölcstelen, de nem kizárható, hogy jogszerűtlen módon tolta az azóta Magyarországról kivonult Sedesa nevű cég szekerét, és kormánytisztviselőként keményen lobbizott azért, hogy többszörösen büntetett előéletű magyar és spanyol szélhámosok közpénzmilliárdokat kapjanak egy balatoni versenypálya megépítésére. Baloldali honfitársaim bizonyosan már arra sem szívesen emlékeznek, hogy Újhelyi még akkor is a sávolyi versenypálya megépüléséről hazudozott, amikor már szinte mindenki számára nyilvánvaló volt: mindez kész átverés, meg azt azt eltakarni hivatott show.

Eltökéltebb Fidesz szavazó előtt pedig azt a kérdést lenne veszélyes felvetni, hogy jóval több, mint egy évtized után mikor vizsgálják végre ki végre a jelenleg pártszóvivő Selmeczi Gabriella és a mostanság - szégyenszemre - alkotmánybíró, Balsay István 1999-es botrányát? Amikoris a világ legnagyobb és leggátlástalanabb fegyvergyártó cégét, a Lockheed Martint próbálták az említettek egy nagyköveti kinevezés köntösébe bújtatva helyzetbe hozni Magyarországon.

Szekeres, Palik, Újhelyi?

Balsay, Selmeczi?

Melyiküknek lenne börtönben a helye? Esetleg mindannyiuknak? Vagy egyiküknek sem? Nem tudni.

Mindez csak akkor derülhetne ki, ha legalább kísérletet tett volna a magyar politikai elit, hogy kivesse magából és legalább feljelentést tegyen az ilyen és ehhez hasonló ügyek százaiban.

Dehát nem tettek. Szekeres él és virul, Újhelyi Brüsszelbe készül, Palik külföldön héderezik. Balsay dönt az alkotmány alkalmazásáról, Selmeczi meg harcol a rezsicsökkentésért.

Mi meg, Kövérrel egyetértésben, kesergünk az elszámoltatás elmaradása miatt.