Azt hittem, most majd megváltozik minden.

Naivul azt gondoltam, hogy a Gyermekrák Alapítvány igazán visszataszító nemzetközi szélhámos vezetőjének lebukása elindíthat végre egy folyamatot, amelynek végén valamelyest megtisztulhat a magyar jótékonyság. Az az ipar, amely sajnos nemcsak néhány tucat nagystílű, emóciókkal csaló milliárdos adománytolvajt, de nagyszámú piti rezsiző celebet is eltart. Olyanokat, akik saját népszerűsítésüket, megélhetésüket, keresetkiegészítésüket, utazgatásukat vagy hobbijukat finanszíroztatják jótékonyság címszó alatt.

Igazságtalan leszek, mert igazából taxatíve fel kellene sorolni legalább két-három tucat közismert jómadarat ahhoz, hogy ne tűnjön úgy: valakit valamiért kiragadok ebből a szégyenteljes jótékonysággal rezsiző mezőnyből. A blogműfajból adódó helyhiány miatt én ezt most mégis megteszem, de rögtön fel is hívom, sőt szólítom tisztelt olvasóimat, hogy ne fogják vissza magukat a kommentekben: nevezzen meg mindenki még egy, magát jótékonykodónak álcázó rohadékot.

Én tehát most csak egyet nevezek meg. Egy olyan televízós műsorvezetőt, akinek felkészületlensége, visszataszító külseje és ezzel tökéletes harmóniában lévő proli modora, műveletlensége és beteges nárcizmusa - amivel mindezt folyamatosan fitogtatja - igazán ideális példává teszi arra, hogy bemutassuk: milyenek is a jótékonykodásból rezsizők.

Kárász Robi, ahogy a nagyközönség ismeri - és (nagyrészt) gyűlöli - mindig is hírhedt mutyista volt: szeretett ingyen utazgatni egy kis reklám fejében, ingyen gasztrotúrákon résztvenni. De úgy, mintha ő egy saját pénzből utazgató-eszegető-iszogató inyenc úriember lenne. És szeretett ingyen robogót kapni, beígérve a forgalmazónak néhány szánalmas bújtatott motorreklámot.

Az eddig felsoroltak csak szimpla ártalmatlan, pitlák és a magyar média-celebvilágban bevett, többnek látszást szolgáló ügyeskedései. Kárásznak ezekkel nem kell elszámolnia. De például a "Fogadj örökbe egy macit" című, Kárász nevéhez kötődő, sokat promótált akcióval igen. Azt ugyanis mindmáig nem tudjuk: jutott-e ebből a nagy médiafelhajtásból akár egy fillér is a sérült embereknek.

Kárásznak azzal is el kell(ene) elszámolnia, hogy mi a fészkes fene a legújabb, "Motors family" nevű, Mol által szponzorált "civilszervezet", agyszüleménye? Szórólapjuk szerint majd fát ültetnek, vért adnak. Helyes! Nagyon helyes!

De mire kell itt a Mol? Kárász, ha vért akar adni, adjon. Ha fát akar ültetni, ültessen. Vagy a Mol fizeti a fákat? Akkor minek ide Kárász?

Ez a már alakulásától agyonpromotált motoros family persze csak egy apró, szánalmas mutyi. Olyan, amilyeneket Kárász és a hozzá hasonlók tucat- vagy akár százszámra működtetnek jótékonykodásnak álcázva ma Magyarországon. A lényeg nem a konkrét eset, hanem az aljas és szánalmas konstrukció: ismert arcok, akik úgy csinálnak, mintha adnának, közben csak eltesznek: egy kis pénzt, egy kis költségtérítést, egy robogót, esetleg repülőjegyet, szállást, vacsorát, repit.

Szóval Kárász, lebuktál és szégyenszemre nem szégyelled magad. Tehetségtelen, felkészületlen, rossz külsejű tévésként méltatlanul jól keresel, és még ráadásul más pénzén jótékonykodsz úgy, hogy annak egy részét is magadra költöd.

Pfuj.

Kárász. Szánalmas alak vagy. De egyúttal zseniális is. Hogy nem buksz le, nem buksz meg, sőt talán akadnak olyanok is, akik elhiszik, hogy te valójában adsz és nem elveszel.

Igaz, ehhez egy ilyen következmények nélküli ország is kell, mint Magyarország: valószínűleg nincs a világon máshol olyan hely, ahol így elrezsizhetnél, elrezsizhetnétek.