Ahogy minden évben, idén is nagy sikerrel zárult a Balaton Sound fesztivál. Nyílván megint nézőcsúcs, bizonyosan idén is problémamentes szervezés, garantált pozitív sajtóvisszahangok.
A Balaton Soundról és a többi nagy magyar zenei fesztiválról mindezek egyébként minden évben elmondhatóak.
És gyakran még igazak is.
A résztvevő százezrek mindig nagyon jól érzik magukat, míg a környékbeli polgármesterek is évről évre elmondják ilyenkor aktuális jól begyakorolt szövegüket, amely nagyjából a következőképpen hangzik:
"Nagyon jó hatással van a településre, növeli a bevételeket, okoz ugyan problémákat, vannak panaszok, zajjal, szeméttel, környezetterheléssel jár, de azok is ki tudják adni a nyaralójukat, akik a keletnémet turisták eltűnése óta sohasem."
Ez is érthető: a polgármesterek egy része maga is kedveli e fesztiválokat, másik részük nem szereti, de azért elhéderezik a VIP-ben, harmadik részüknek tényleg meggyőződése, hogy ezeknek a zenés rendezvényeknek több a haszna, mint a kára, a negyedik részük egyszerűen le van fizetve és azt mondja, amit mondania kell, ahhoz, hogy ne legyen balhé - sem a lakossággal, sem a fesztivállal.
Beleszoktunk, hozzáaklimatizálódtunk, hogy Magyarország szinte minden élhető, szép és különleges szegletét rövidebb-hosszabb időre totálisan kizsigerelik a sikeres, hangos, dugókkal, szmoggal, profittal, élményekkel, kalandokkal, szeméthegyekkel, másnapossággal kísért nyári fesztiválok.
Megszoktuk, beletörődtünk, örülünk, hogy fesztiválipari termelőközpont lettünk, folyamatos fesztiválturizmussal. Olyan Magyarországot építettünk, ahol bárhol lehet rendezni egy fesztivált, amelyre legalább tízezer ember kíváncsi.
Világszerte népszerű, sikeres a magyarországi fesztiválipar - amely egyre jobban teljesít.
Előbb-utóbb Zamárdiban, a hazai fesztiválok ékkövének tartott Balaton Sound helyszínén talán nyílni is fog valamelyik vidékre költőző nagy minisztériumnak fesztiválügyi államtitkársága. Amely azt hivatott szimbolizálni, hogy végre megszűnt a fesztiválipar Budapestközpontúsága.
Politikusaink is, abszolúte pártállástól függetlenül, rutinosan, simulékonyan alapkították ki fenntartható fesztviálpolitikájukat. ha nyilatkoznak elmondják az előnyeit, a hátrányait, miközben a VIP-ekben, ahová szerzett és elvehetetlen belépési joguk van - ingyen - eldumcsiznak, ellobbizgatnak, elpiázgatnak, elcsajozgatnak, eldrogozgatnak - és persze ugyanezt teszik szintén VIP-jegyekkel vitézkedő gyermekeik.
A kialakult helyzetnek fesztiválózók százezrei örülnek, miközben a döntéshozók meg örülnek a bevételnek, a kis szaros VIP privilégiumaiknak - és persze annak, hogy mindeddig megúszták a környezet védelmét, a nyugalmat, a csendet átmenetileg elvesztő csendes többség haragját.
Azokét, akik nem tudnak aludni, akiknek összehányják az utcáját, megijesztik a háziállataikat, egész nap a dugók szmogját szívják.
Csendes, nyugalmától, tiszta környezethez való jogától megfosztott többség áll szemben a szórakozás alkotmányos jogával élő hangos vidám és elégedett tömeggel.
És így lesz ez még sokáig. Egészen pontosan addig, amíg nem jön egy olyan tökös polgármester, aki a hangos rivaldafényben bulizó százezrek helyett a csendes, de dühös milliók mellé áll, és egyszer - precedensértékkel - betilt egyet a természetet, a környezetet, az állatokat és az embereket is kizsigerelő nagy bulik közül.
Képzeljük csak el, micsoda botrány keletkezne, ha Bús Balázs óbudai, vagy Tarlós István budapesti polgármester a zaj, a környezetterhelés okán mondjuk nem engedélyezné a Szigetet? Vagy egyszerűen csak arra hivatkoznának, hogy Párizsban sem lehet a Cité, vagy a Szent Lajos szigeten soktízezer embernek, köztük többezer drogos, részeg vadbaromnak egy héten keresztül őrjöngenie.
Olyan botrány lenne, hogy kis híján mindketten belebuknának abba a sajtóhadjáratba, amit ezután kapnának. A választásokat viszont - vélhetően nagy fölénnyel - megnyernék. Mert bár a holland füves, az olasz kokainos és a német mattrészeg-vadbarom fiatalok nem szimpatizálnának velük, ősszel, az önkormányzati választások idején ők már egész máshol szívnának.
Viszont az emlegetett csendes, magyar többség, mondjuk Óbuda és Budapest lakosságának nagy többsége, bizonyosan értékelne egy ilyen bölcs és bátor történelmi döntést.