Van Óbudán, a Kenyeres utcában egy hosszú évek óta súlyosan elhanyagolt állapotú üres telek. Ahogy a mellékelt fotón is látható, a terület fémkerítéssel van elzárva, ami persze sokakat nem akadályozott meg az utóbbi években abban, hogy rengeteg hulladékot, köztük veszélyes vegyi anyagokat, akkumulátorokat, fertőző kommunális és egyéb szemetet is bedobáljanak a területre.
A környék lakói számára már jóideje teljességgel felfoghatatlan, hogy miközben ma már néhány tő parlagfűért azonnal keménykednek és bírságolnak az önkormányzatok, hogy a fenébe maradhatott fenn hosszú évekig ez a helyzet. Egy csendes, kedves kis belső óbudai utcában hogyan keletkezhetett egy üres és elhanyagolt telek formájában egy veszélyeshulladék-tároló, ahol vélhetően az esőzések által bemosott szemét összetevői már a telek talaját is súlyosan elfertőzték.
Mellette lakóházak, egészségügyi intézmény, a közelben élelmiszerbolt. A rémséges fertőként ismert telek egyetlen kedves momentuma az volt, hogy néhány kóbor cicának adott otthont, akik mint egy kis család, itt élték mindennapjaikat. Mindig kaptak valamit enni: volt, aki jó minőségű szárazkaját, más csak egy kis maradékot helyezett el nekik.
Mindez a kis idill addig tartott, amíg meg nem jelent a terület tulajdonosa, aki befolyásos ügyvédekkel, önkormányzati kapcsolataival fenyegetőzve rögtön konfliktusba is keveredett az állatokat etető környékbeliekkel.
Ugye jól értik kedves olvasóim: a mocskos telek gazdája lép fel a környékbeliek és a kóbor állatok ellen.
Nem a hatóság és nem a lakók ellene, hanem ő, aki talajcsere, ökológiai rehabilitáció helyett a macskákkal van elfoglalva. A telket - a kerítésre kitett tábla tanúsága szerint - el akarja adni.
(Kérdés persze, kinek lesz kedve egy hosszú évekig a legkülönbözőbb veszélyes hulladékokkal szennyezett területet ilyen állapotban megvásárolni.)
Tehát építkezés, tereprendezés, rehabilitáció nem zajlik. Az egyetlen érdemi tevékenység a magukat ott meghúzó macskák üldözése és az elpusztításukkal fenyegetőzés.
A kis cicacsalád azóta remegve, összebújva, kocsik alatt húzza meg magát. Nem tudják, nem értik, kinek mit ártottak létükkel, és miért sajnálnak tőlük még egy súlyosan szennyezett, lakatlan, elhagyatott területet is.
Ami különösen érdekes, hogy a környék jóérzésű, állatbarát lakói szerint a hölgy visszatérően önkormányzati és egyéb, magas kapcsolataival fenyegetőzve azt állítja: maga a hivatal fog eljárni - nem vele, hanem a macskákkal és a macskákat etetőkkel szemben.
Az évekig veszélyes hulladékokkal és büdös, rohadó szeméttel telítődő telek és macskagyűlölő tulajdonosának története itt tart. De bizonyosan nem itt végződik.
Több kérésem is lenne.
Az első kérésem az utóbbi időben, négy év gyalázatos és skizofrén kormányzati munkája után fákat védő civilként újraaktivizálódott Illés Zoltánhoz: még véletlenül se érezzen késztetést állást foglalni és belefolyni ebbe az egyébként kicsinyességében is súlyos környezet- és állatvédelmi konfliktusra. Kérem, hagyja ezt a tisztességes emberekre.
A második, a környezet- és állatvédelem ügyében elég sok pozitív lépést is tett Óbuda vezetőihez: mutassák meg ennek a hepciáskodó, velük és mindenfajta ügyvédi kapcsolataival fenyegetőző vénasszonynak, hogy Óbudán nem szokás veszélyes hulladék tárolására használni telkeket és állatok kiirtásával fenyegetőzni.
Végül, de legelsősorban azt kérem az Óbudán vagy bárhol máshol lakó állatbarátoktól, hogy ne maradjanak tétlenek a telek - állítólag - Margit nevű tulajdonosának állatkínzást kilátásba helyező, minden emberi és emberiességi normát nélkülöző viselkedésével szemben.