Távol álljon tőlem, hogy kéretlenül és akaratlanul tanácsokkal lássam el Orbán Viktor - magát szerényen csak "demokratikus oldalnak" tekintő és nevező - hazai balliberális ellenzékét. Annyit azonban megjegyeznék, hogy jó nagy pancserságot követtek el, amikor Merkel látogatása előtt, "diktatúrat", "demokratikus deficitet" és egyéb többnyire jogos, de kézzelfoghatatlan vádakat ordibáltak Orbánékra - jó hangosan, hátha az elhallatszik a német kancellárasszonyig.

Persze nem hallatszott el, pontosabban, ha el is hallatszott, előrelátható volt, hogy egy többszöri kétharmados választói felhatalmazást kapott magyar kormányt a demokráciát érintő alapvető kérdòsekben nem fog nyiltan és egyértelműen kritizálni az európai politika egyik legrutinosabb és legbefolyásosabb szereplője.

Ha a Merkel és Orbán között árkot ásni szándékozóknak lett volna eszük, taktikai érzékük és persze erkölcsi alapjuk, nos, akkor egészen más témákat tettek volna tüntetéseiken közbeszéddé, Helmut Kohl egykor német kancellár környezetvédelmi miniszterének Magyarországra érkezése előtt.

Igen, kedves olvasóim, talán önök is sejtik: konkrétan arra gondolok, hogy az egyetlen releváns, egyértelmű és európai fül számára is világosan érthető kritika az lett volna, ha elmondják: az Orbán Viktor vezette magyar kormányzat mára hazánkban lényegében felszámolta a környezet- és természetvédelem fékeit és ellensúlyait.
Ezzel egyidőben pedig szabad utat engedett - és állami támogatást adott - a legbarbárabb, leggusztustalanabb, vadászatnak csúfolt, hobbiként űzött nagyüzemi szabadtéri állatmészárlásnak. Meg persze a zöldszempontokat cinikusan figyelmen kívül hagyó ipari és beruházáspolitikának.

Vagyis lényegében a környezet-, természet- és állatvédelem, valamint a megújuló energiagazdálkodás területén nyíltan és cinikusan szembeköpött, sőt inkább ráhányt minden európai normára, alapértékre. Ez lett volna az az üzenet, amely elérhetné az egykori német környezetvédelmi minisztert, a német atomerőműveket bezárató kancellárasszony, Angela Merkel ingerküszöbét.

Csak egy nagy baj van: az egész fent emlitett gyalázatos környezetpolitikai folyamatot már Hornék, Medgyessyék, Gyurcsányék, Bajnaiék is megkezdték - igaz, sokkal kevesebb tudatossággal és sokkal kevésbé céltudatos brutalitással, mint azt végzi jelenleg Orbán. Ráadásul korántsem csak Semjén Zsolt - a jelenlegi kormány miniszterelnök-helyettese - hirhedt arról, hogy civilben, hobbiból állatokat gyilkolászó beteglelkű szarházi.

De sajnos a "demokratikus ellenzék" soraiban is igen szép számmal lapulnak vadászok, atomlobbisták, akik - sajnos - a szivük mélyén inkább csodálják, mint elítélik Orbánéknak a természeti, környezeti értékekkel szembeni primitiv és brutális gátlástalanságát.