Európa- és Amerika-szerte a taxitenderek reneszánszát éljük. De micsoda különbségek vannak taxitender és taxitender között! Milánónak és Londonnak például a Volkswagen az idei év végén bemutatkozó miniautó-családjának elektromos változatait ajánlja, arculatában a két metropolis hangulatához és hagyományaihoz illő tetszetős és praktikus autókat. Az Egyesült Államokban több komoly autógyártó is ringbe szállt a villanytaxi-koncessziókért, és ebből a harcból nagyon jópofa prototípusok születtek: a Ford Tranzit Connect Electric nagyszerűségére már korábban többször felhívtam a figyelmet, és - érintőleg - már a Nissan NV 200-ról is írtam, amelyből egy egész különleges yellow cab-parafrázist készítettek a japánok. (Közben a Nissan NV 200 megérkezett Magyarországra is, áprilistól ráadásul már nem csak teher, de hétszemélyessé alakítható személyszállító változata is elérhető lesz, igaz - egyelőre - csak dízel és benzines változatban; viszont azok legalább takarékosak.)

De a taxitenderek közötti különbség lényege sajnos nem Európa és Amerika, hanem - szégyenszemre - Magyarország és a modern világ többi része között húzódik. A cél ugyanis mindenhol (máshol) az egységes arculat, a károsanyag-kibocsátás csökkentése, a kényelem fokozása. Merthogy vagy arról van szó, - mint például Milánó, London esetében -, hogy egy patináns európai autógyártó megtiszteli a városokat (a városok meg őket) egy kifejezetten számukra készített taxi prototípussal. Vagy, mint az USA-ban, a versenyhelyzet hoz létre nagyszerű ötleteket, amelynek hasznát végül a taxival közlekedő utasok fölözhetik le.

Mi történik ezzel szemben Magyarországon? Évek óta még abban sem sikerül dűlőre jutni, hogy pontosan milyen kritériumoknak feleljen meg a jövő pesti taxija. Egyáltalán: milyen színű legyen, milyen motor(ok) hajtsák, kik vezethessék? (Pedig az egységes taxidizájnnak nemcsak a szocializmusban, de a már a két világháború között is szép hagyományai voltak Budapesten.)

Környezetvédelem? Na, abban aztán igazán szégyenteljes a különbség köztünk és a művelt világ sajnos szinte bármelyik más szeglete között. Budapesten annyi történt, hogy a mostanában már egy menetre szinte bárki által elvihető kurvaként működő Levegő Munkacsoportnak és a Porsche Hungária nevű párt- és állami luxusautó-beszállító cégnek, itt a west balkánon, valamifajta second hand keresztapaként működő vezetői összeálltak, és kedvenc újságíróik előtt bejelentették: megalakult a budapesti zöld taxitársaság. Amely mostantól nagyon zöld lesz, például azért mert Euro5-ös motorral szerelt autókra cserélik a régi, sokkal környezetszennyezőbbeket - amelyeket nemrégiben szintén éppen ők adtak el.

Szóval tiszta szégyen ez a korrupt, putri-posztszocializmus, amelynek még bája sincs, csak szarszaga. Gandhi szerint egy társadalom fontos fokmérője, hogyan bánik az állatokkal. Tökéletesen egyetértek, hozzátéve: sajnos az is legalább ennyire jellemző egy társadalom - vagy egy város - állapotára, hogyan és honnan szereznek be új taxikat.