Vannak olyan magyarországi állami nagyvállalatok amelyek, valamilyen - egyelőre megmagyarázhatatlan - parajelenséggel egyszerűen elbűvölik, mi több, szabályosan elvarázsolják az oda ellátogató politikusokat. Az egyik ilyen a Paksi Atomerőmű, ahonnan az elmúlt húsz évben még nem nagyon jött ki elégedetlenül magyar politikai párt képviselője. Most éppen a rettenthetetlen radikális, politikusbűnözők réme, Vona Gábor járt úgy a Paksi Atomerőműben tett látogatása során, mint annak idején mindannyiunk kedvence, a Skála Kópé. Bemegyek, kijövök - de milyen jól kijövök, ha bemegyek, Ide most benézek - egy-két dolgot kinézek - s mindjárt jobban kinézek! - emlékszünk, ugye?
Vona és pártja ráadásul a pártvezér paksi látogatása után kiadott egy olyan, a seggnyalás egyetemi szintjének ismeretéről tanúbizonyságot tévő sajtóközleményt, amely így hangzik: "Magyarország energiaellátásában az atomenergia biztonságos és olcsó megoldást jelent - mondta Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke az erőműben tett látogatása után. Hozzátette, a Jobbik a paksi atomerőmű működése és bővítése mellett áll ki. Vona Gábor mások mellett a párt szakpolitikusa, Kepli Lajos társaságában tett látogatást a paksi atomerőműben, ahol Hamvas István vezérigazgatótól kaptak tájékoztatást a létesítményről. Ezt követő sajtótájékoztatójukon azt mondták, hogy a Jobbik következetesen vállalta és vállalja, illetve energiapolitikai programjában is megjelenítette, hogy atomenergia-párti. Mi azt valljuk, hogy az atomenergia nagyon biztonságos, amennyiben felelős kezekben van. Amit láttunk, amit hallottunk, megnyugtató volt. Úgy látjuk, hogy a környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak az erőmű megfelel, és a vezetőség ezért nagyon komoly lépéseket tett - vont mérleget Vona Gábor."
Vona tehát meggyőződéses atomenergia-párti, de mindez még nem elég: a gazdasági-politikai életben elszámoltatást követelő pártvezérnek e sajtóközlemény szerint még halovány kételye sincsen afelől, hogy egészen bizonyosan tisztességes emberek, tisztességgel gazdálkodnak, gazdálkodtak-e az elmúlt évtizedekben Pakson. Vonát ezúttal az sem érdekli, zajlik-e, zajlott-e az elmúlt években közvetlen vagy közvetett titkos, tiltott pártfinanszírozás a Paksi Atomerőmű részéről.
Nem érdeklődik az iránt: vannak-e esetleg fizetett MSZP-s, fideszes lobbistái az erőműnek, és finanszírozzák-e esetleg alapítványokon, civil szervezeteken keresztül egyesek politikai céljait az erőmű profitjából. Vona Gábort tehát a Paksi Atomerőműben tett látogatása után egycsapásra elhagyták a politikusbűnözéssel kapcsolatos gyanúi, érvénytelenné váltak nemzetközi összeesküvés-elméletei, és láthatóan az sem érdekli: mit csinálunk majd "mi, magyarok" az elhasznált fűtőelemekkel, és kinek a szomszédságában akarják elhelyezni a többezer évig sugárzóanyagokat.
Talán még a magyar politika történéseit közelről figyelők közül sem mindenki tudja: ma a magyar parlamentben a Jobbik az egyetlen párt, amelynek frakciójában ül egy emberileg, szakmailag széles körben elismert környezetvédő, és ö nem más, mint Bödecs Barnabás. (Tegyük gyorsan hozzá, sajnos az elmúlt húsz év alatt nem sok ilyen volt ott: talán az MDF-es Mészáros Péter, Gyurkó János, Zsebők Lajos, az SZDSZ-es Kiss Róbert, meg hát, egykor Illés Zoltán, akin sajnos ma már ellenzék és kormány nagykoalícióban röhög.)
Az én értelmezésemben, ha egy párt a listájának befutó helyére tesz egy embert, azzal annak értékrendjét is felvállalja. Nos, kötve hiszem, hogy Bödecs Barnabás értékrendjével egyezne mindaz, amit Vona kérdés és kétely nélkül felvállalt ebben a radikálisan atompárti sajtóközleményben. Mindenesetre nagyon úgy tűnik: a liberális, a baloldali és a konzervatív környezetvédők után immáron a nemzeti radikális zöldek is nyugodtan elkezdhetnek valami új pártot keresni.
