Olyan időket élünk, amikor a járműipar - mint az egyik legnagyobb globális szennyező - kifejezetten sokat tehet az ökológiai közjóért - és persze ellene is. Az autóipar persze nem egy homogén egység. Furcsa módon még a globalizált villággazdaság, a közös platformok, motorfejlesztések, különböző földrészekre átcímkézett, de valójában tökegyforma autók körában is kifejezetten karakteresen megjelennek a gyártók közötti stratégiai különbségek, kitapinthatóak a gyakran gyökeresen eltérő preferenciák.
Így aztán igenis meg lehet mondani, hogy mely márkák (vagy ha úgy tetszik: csoportok, érdekeltségek) hajlandóak többet, melyek kevesebbet tenni egy lehetséges tisztább jövőért, és melyek azok, akik látványosan, sőt néha demonstratívan telibeszarják mindezt.
Más kérdés, hogy nem könnyű egy több kontinensen, eltérő termékkínálattal, marketingstratégiával jelenlévő márkát megítélni: hiszen gyakran tapasztaljuk, hogy míg egy márka például az ökológiailag érzékeny Európában kifejezetten zöld imázsra törekszik, addig máshol a sportosság a hívószava, míg egy harmadik piacra egyszerűen csak környezetpusztító behemótokat gyárt és kínál.
Sőt, még ugyanazoknál a típusoknál a gyökeresen eltérő felszereltségek is jelzik: nagyon sokszor, nagyon sok gyártó számára csak ott és akkor számít a környezet kímélete ahol és amikor már muszáj. Szóval, ha túl akarunk lépni egy-egy mérőszámnál (mondjuk a sok mindent, de mégsem mindent eláruló széndioxid-kibocsátásnál), nem is olyan egyszerű megítélni, kik a legelkötelezettebbek és kik a legcinikusabbak a környezetvédelem kérdésében.
Az impressziók és az információk azért általában nem csalnak, ráadásul vannak, akik egészen tiszta lapokkal játszanak. Az Audi főnöke, Stadler például számos alkalommal udvariasan, de határozottan világossá tette: tesznek a környezetvédelemre. Ebből persze nem következik az, hogy ne törekednének (néha egyébként igen sikeresen) hatékony és takarékos technológiák kifejlesztésére és alkalmazására. Ráadásul gondoljunk csak bele: miközben Rupert Stadler fenemód bizonygatja, hogy nem érdekli a környezetvédelem, az Audinál és a Volkswagen csoport más márkáinál egészen természetes törekvés, hogy ahol csak lehet, vasúton szállítják autóikat, míg például a Magyar Suzuki még most karácsony előtt is azzal hirdette magát a Metropol újságban: olyan büszkék a Suzuki áruszállító kamionokra, hogy még a ponyvákon is magukat fogják hirdetni.
Eszükbe sem jutott, hogy manapság kamionon szállítani nem öko, sőt, ha van más lehetőség, kifejezetten ökoköcsögségnek számít. Szóval nehéz mindent számba véve mérleget vonni, mert mint látjuk: még az sem jelent feltétlenül és egyértelműen rosszat, ha valaki kifejezetten állítja magáról, hogy szarik a környezetvédelemre. Igaz, azért maga a Volkswagen zöld policyje Magyarországon és világszerte elég beszédes. Itthon megszokták, hogy mindenkit olcsón meg lehet vásárolni akár dicséretről, akár autóvásárlásról van szó. Így aztán az állammal autókat vetetnek, az újságírókkal seggnyaló cikkeket íratnak, és az idei év egyik fontos fejleménye, hogy vettek maguknak környezetvédőket is, a Levegő Munkacsoport személyében.
Hazájukban, Németországban azért nehezebb a helyzetük, bár még sokkal nagyobb a befolyásuk: ott azért még az autós szaksajtó és persze a komolyabb környezetvédők is rendszeresen szembesítik őket hazugságokkal, korrupcióival, ami szerintem mellesleg kifejezetten ösztönzően hat a cégre.
A legökoellenesebb autógyártó címet vélhetően mégsem a Volksvagen, hanem a másik legndás német óriás, a Mercedes érdemli: náluk szociálisan, ökológiailag érzéketlenebb multit keveset találni. Mentségükre szolgáljon, hogy luxusautógyártókról van szó, amely műfajba - egyelőre - kódolva van a gőg, a pazarlás és a mindenen keresztülgázolás karakteres üzenete.
Csavar a történetben a Smart, amelynek funkciója mára világosan csak a mérhetetlenül környezetpusztító luxuslimuzinok és terepjárók széndioxid-kibocsátásának kompenzálására szorítkozik a stuttgarti mamutnál. Érdekes, hogy - legalábbis nálam - a legszarházibbak és a legígéretesebbek küzdelmében évek óta német háziverseny van.
Közbevetőleg azért említsük meg, hogy kifejezetten ígéretesek a Renault 2012-ben Európa-szerte debütáló elektromos járművei, a velük egy csoportba tartozó Nissan év autójává választott Leafje és a Fiat szintén 2012-től elérhető ezer köbcenti alatti benzines autói, élükön az új Pandával.
De visszatérve a nálam nyertes német gyártóra. A Fordra. Amelynek eredete, mint tudjuk, amerikai, specialitása pedig maga az alapítója: Henry Ford, akinek nevéhez számos nagyszerű dolog mellett egy általános, a világ jobbítását célzó folyamatos törekvés is párosul. Az utóbbi években, különösen Alan Mulally irányítása óta, úgy tűnik, az üzleti sikeresség mellett újra teret nyert ez a fajta társadalmi felelősség a cégnél.
Ami tetszik: - A külvilág számára leginkább transzparens vállalati struktúra, amely betekintést enged a zöld törekvésekbe és akár azok hiányába is. - Az Egyesült Államokban is meghirdetett bátor motorméret-csökkentési stratégia. - Az igazán bátor európai downsizing, amelynek jegyében számos Ford lesz elérhető ezres benzinmotorral. - Szimpatikus, empatikus vállalatirányítás, amely befogadó a zöld gondolatok irányába is.
És persze a néhány nappal ezelőtt bemutatott elektromos autójuk, a Ford Focus electric, amely - jól sejtettem egy korábbi posztomban - adataival, szolgáltatásaival abszolút mérföldköve lesz 2012-ben az elektromos autózásnak. A 2,35 liternek megfelelő energiafogyasztás, 3-4 órás teljes akkumulátortöltés és a tetszetős külső garantáltan féltéglaként fog becsapódni az elektromos autók gyerekmedencéjébe.
A szimpátiám tehát a Ford törekvései mellett vannak, ezért tartom fontosnak azt is megjegyezni: vélhetően előbb-utóbb ők is belátják majd, hogy nem lehet egyszerre autóipari zöld forradalmat irányítani és a rally világbajnokságon finanszírozni a legbutább, legszánalmasabb környezetpusztítást. A zárt versenypályán kívül, városokban és erdőkben zajló poros, zajos, balesetveszélyes és pazarló, a megmaradt sérülékeny ökoszisztémát hazavágó - nem mellesleg a pénzmosás és adócsalás melegágyának számító - rallyversenyzést finanszírozni nem menő.
