Trevisoi barátom, Mauro északolasz viszonylatban is jómódú ember. Egyébként abszolút nem környezetvédő, nem természetvédő: szép nagy autóval jár, családjának és magának is megenged mindent, amit a civilizáció és a technika lehetőségei nyújtanak.

Viszont Mauro egyúttal kifejezetten művelt, jóérzésű úriember. Szereti az állatokat, büszke környékének természeti kincseire és történelmi örökségére. Gyakran (vadvízi) evez az Alpokban eredő és Velence környékén az Adriai tengerbe torkolló, különleges méregzöld, majd később azúrkék színűre váltó kristálytiszta folyókon, köztük a lakhelye közelében lévő Tagliamentón is.

Ritkán esik meg, hogy kifejezetten környezetvédelemről beszélgessünk, hiszen a világért sem erőltetnék rá olyan témát, ami engem sokkal intenzívebben és szenvedélyesebben érdekel, mint őt. Ezért is lepődtem meg, amikor tegnap esti emailváltásunkkor azt kérdezte, hogy "Chi sono questi bunchi, che saccheggiano il letto di Taglamento, usandolo come un’enorme pista di motocross?"

Előre kell bocsátanom: a bunkó szót még én tanítottam neki, ő meg áttette olasz többesszámba, és így lett belőle bunchi vagyis bunkók. Mauro dióhéjban azt kérdezte, valójában kik ezek a bunkók, akik egy hatalmas motocrosspályának tekintik és tönkreteszik az ő Tagliamentójuk medrét?

Röviden annyit válaszoltam neki, hogy magam sem tudom, kik ezek a bunchik, hiszen ahhoz ismernem kellene az elmúlt hétvégén zajlott, évről évre egyre nagyobb lakossági tiltakozás mellett rendezett Italian Baja nevű terepralliverseny résztvevőit. Annyit viszont tudok, hogy - sajnos - köztük van egy magyar is, úgy hívják: Szalai Balázs.

Azt is megírtam neki, hogy ezt nálunk Magyarországon lehetetlen is lenne nem tudni, hiszen a kereskedelmi televíziók műsoraiból, ha akarjuk, ha nem, minden nap megtudjuk, hogy milyen bátor, ügyes, erős, kitartó és talán még szép is Szalai Balázs, aki leküzdi a leküzdhetetlent és legyőzi a legyőzhetetlent. Maurónak tehát csak azt tudtam válaszolni, hogy sajnos a Tagliamento folyó kavicságyában rallizó bunchik egyike, Szalai valóban egy magyar, aki már kiváló kapcsolatokat tartott fenn a korábbi baloldali kormány ma már jobbára büntetőeljárások alatt álló vezetőivel is.

Most pedig - szégyenszemre - a jobboldali Fidesz-kormánnyal tarthat fenn hasonlóan perverz, intim viszonyt. Azt is megírtam neki, hogy mivel Szalai mögött tehetős támogatók állnak, köztük a magyar állam, ezért szinte bármit megtehet. Így aztán mi itt Magyarországon egy kicsit még örülünk is, hogy az Italian Baja keretében "csak" a Tagliamento környékének élővilágát pusztítja, és nem a Balaton medrében rallizik a többi, köztük számos olasz tereprallys bunchival együtt.

Amikor Mauro barátomnak frappánsan körül akartam írni, ki is ez a Szalai itt Magyarországon, majdnem azt írtam: olyan mint régebben a Palik volt, de rájöttem, hogy akkor meg azt kellene először valahogy elmagyaráznom, milyen volt az a Palik.

Levelem végén egyébként azt tanácsoltam Maurónak, hogy a történtek ellenére ne Szalaira és a többi természetpusztító bunchira haragudjon, hanem inkább arra a szégyenteljesen korrupt olasz természetvédelmi hatóságra, amely a Tagliamento folyó völgyében ilyen barbár és haszontalan motorizációs tevékenységet engedélyez.

A Szalai - Bunkóczi versenyzőpáros Dakar teamjének finanszírozásából pedig talán majd most, a nagy nemzeti rezsicsökkentés keretében végre kiszáll fő támogatójuk, a Magyar Villamos Művek, felismerve, hogy a dél-amerikai fosszíliák, az észak-olasz folyómedrek versenyszerű pusztítása nem tartozik egy környezetvédelmi imázsára egyre kényesebb, ráadásul közpénzeket kezelő nagyvállalat alaptevékenységei közé.