A Transit név mostantól nem egy teherautót, hanem egy egész áruszállító járműcsaládot jelöl. Legkisebb tagja a Courier, amely 4,5 liter benzinnel vagy 3,6 liter gázolajjal képes több mint egy raklapnyi árut száz kilométeren át szállítani. Őt követi a Connect, amely szintén elérhető az ezres, benzines EcoBoost motorral és az új 1,5-ös Ford dízellel is. Raktere egy régebbi Transitét közelíti és megpakolva is beéri 6 liter üzemanyaggal - benzinből is.

A Custom felel meg a régi Transit kisteherautónak és a Ford áruszállító család most bemutatott legnagyobbja lett: "a Transit", jelzők nélkül. Hosszított és magasított változatáról elmondható: nagy szériában a világon még senki ennyi légköbméternyi rakomány elszállítását nem kínálta ilyen takarékosan. Hiszen a különböző erejűre (100, 125, 150 lóerős) hangolt 2,2-es dízelei, környezettudatos vezetési stílus esetén megpakolva is beérik 8 liternél kevesebb gázolajjal.

Ráadásul a Transit világkedvencből világautóvá (is) lett: Amerikában ugyanis ezzel - a nagy Transittal - immáron le merték váltani a generációk óta megszokott Econoline-t, amelynek emlékeként az új Transit eleje átörökített valamicskét a nagy amerikai böszme bocitekintetéből.

A Transit hosszú és dicső pályafutása során volt már minden: mentő, tűzoltó, taxi, futár, filmhős, betonkeverő, hűtőautó, lakóautó. De leginkább hűséges és strapabíró társa azoknak, akik dolgoznak és közlekednek: Magyarországon a szinte végelgyengülésig használt, több évtized után is üzemképes és megbízható, jobbára fehér színű melós-Transit szinte szimbólumává vált a tisztességes, kemény munka világának.

Az új Transit sem akar urizálni: a hosszban, magasságban, hajtásláncában, ülésmennyiségben, platóban, férőhelyben a végtelenségig variálható munkagép, amely viszont - most először a Transit-történelemben - kifejezetten prémiumkategóriás, személységkocsis vezethetőséget és kényelmet kínál a vezetőjének.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Transit évtizedek óta tényleg a világ - és azon belül a dolgozó emberek, vállalkozások - kedvence, amelyet ár-érték arányban se lefele, se felfelé nem sikerült megszorongatni: hiába volt a Gazellának Transit-formája és filléres ára, hiába csillog a Mercedes elején a csillag. A nagy többség a Transit józan középútját választja: az elfogadható árat, a jó minőséget, a tartósságot, a korrekt üzemeltetési költségeket.

Mindezek a tulajdonságai Magyarországon is arra predesztinálnák, hogy első számú kedvenccé váljon a kategórájában. De az új Transit nem feltétlenül és nem bizonyosan lesz Magyarország kedvence. Ennek a kicsi piacnak ugyanis van egy közismert - és nem csak a Transit kategóriájában meglévő - súlyos piactorzító tényezője.

Ez pedig nem más, mint a hírhedt Porsche Hungária-faktor, vagyis az a tény, hogy Magyarországon közel másfél évtizede egy titkos és mocskos, erősen korrupciógyanús összpárti háttérmegállapodásnak köszönhetően minden, a mindenkori kormányhoz és a mindenkori közpénzekhez kötődő járműbeszerzések biztos és garantált nyertese a Volkswagen, az Audi és a Skoda. Személyautóban, teherautóban, kisautóban és luxuskategóriában egyaránt.

Vagyis - a világ más helyeivel ellentétben - Magyarországon a Ford Transit nem csak a vásárlók kegyeiért kénytelen megküzdeni, de a magyar politikai elit rohadt, korrupt és súlyosan bűnös közbeszerezési rendszerével is.