Állítólag az elkövető nagyon gyakran visszatér a bűncselekmény helyszínére. Sőt, kriminalisztikai szakértők szerint sokszor éppen arról lehet kiszúrni, hogy a bűntett helyszínén ott okoskodik, magyarázkodik, tanácsokat osztogat, gyászol, szörnyülködik.

Igazán nem akarnék bármifajta analógiát erőltetni, vagy akár párhuzamot vonni az említett kriminalisztikai tény és a múltkori csaló, tolvaj, bűnöző alapítványokról szóló posztom és a hozzá érkezett kommentek között.

Mindenesetre azt felettébb furcsának találtam, hogy miután mindenfajta név vagy akár ráutaló jelző leírása nélkül, úgy általánosságban szörnyülködtem írásomban azon, hogy vannak olyan alapítványok, amelyek az állatok védelmére alakultak, és közben autókra, telefonokra, utazásokra, fizetésekre, marketingre meg celebekre verik el az adományozók pénzét - nos, ezek után egy Noé nevű állatvédelmi alapítvány harcos amazonjai mindezt igen agresszíven kikérték maguknak. Ráadásul ügyvéddel, perrel fenyegették a blogot és néhány kedves kommentelőmet is.

Hangsúlyozom: Marketingalapítványok című posztomban sehol, egyetlen szó, utalás, sejtetés sem volt a Noé nevű alapítványra.

Történelmi pillanat ez a Noemisszió életében, mert bár fenyegettek már sok mindennel, de perrel még a legótvarabb, legkorruptabb bűnöző politikusok sem. Az első volt a Noé, amely valamilyen érthetetlen, megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan oknál fogva azonnal magára vette a korrupt, tolvaj, bűnöző, sikkasztó alapítványok elleni fellépésre buzdító szavaimat, és azokat kikérte magának.

Alapítványok által elkövetett bűncselekményekről írtam tehát, és a virtuális tér virtuális tetthelyén - komentelőként - megjelent egy magyarázkodó, agresszív és ideges Noé-vezér, aki egyébként mindazokat a kedves kommentelőimet is leparasztozta és perrel fenyegette, akik meg merték említeni, hogy - szerintük - nem szép dolog fizetéseket osztogatni egy önkéntes munkán alapuló szervezetben. És akik úgy vélekedtek, hogy évi hatvanmillió forint nem kevés egy állatvédelemmel foglalkozó civil szervezetnek - különösen annak fényében nem, hogy vannak olyan magénemberek, baráti közösségek, akik árva állatok tucatjait, vagy akár százait etetik, mentik gyógyítják - saját pénzükön.

Mint ahogy a Marketingalapítványok című posztom sem a Noéról szólt, ezúton is gyorsan leszögezném: semmifajta konkrét információm sincsen arról, hogy a Noé Alapítványnál csalnának, lopnának, sikkasztanának: annak ellenére sem, hogy tényleg érthetetlen számomra, miért húzták magukra posztom kapcsán ezeket a vádakat és kezdtek agresszív, fenyegető védekezésbe - a semmi ellen.

Viszont azt határozottan állítom: olyan civilszervezetnek én legalábbis bizonyosan egy rohadt fillért sem adnék a jövőben, amelyik ügyvéddel, perrel fenyegetőzik, parasztozik és nem tudja elviselni, ha egyesek kíváncsiak arra: mire, kire és miért költenek évente közel százmillió forintot.

Szóval kedves Noés kommunikációs, gazdasági és egyéb főemberek. Jobb, ha tudjátok: bűncselekmények tetthelyén magyarázkodni, hangoskodni, fenyegetőzni felettébb gyanús - még akkor is, ha ezekről a bűncselekményekről csak itt a virtuális térben esik szó.