Vannak hagyományai a magyar közlekedéstörténetben annak, hogy kocsmákban kell jegyet venni tömegközlekedési eszközökre. Gondoljunk csak a postakocsi-állomásokkal egybenőtt csárdákra, vagy a régi evezős, vitorlás balatoni révkompok kikötőiben üzemelő becsületsüllyesztőkre, ahol évszázadokon keresztül meg lehetett venni a menetjegyeket, vagy legalábbis megfizetni a viteldíjakat.
Mégsem tekinteném e hagyomány büszke folytatásának azt, hogy 2010 végén, Magyarország 14. leggazdagabb városában, Európa egyik legfontosabb vasúti fővonala mentén, a budaörsi vasútállomáson nem a MÁV épületében, hanem egy kocsmának is alig nevezhető épülettoldalék késdobálójában kell vonatjegyet vásárolni az egyébként ezen a vonalon európai színvonalú, óránkénti, ütemes menetrenddel közlekedő modern vonatokra.
Előrebocsátom: semmi gondom a lepusztult kiskocsmákkal, sőt még a beszólogató merevrészeg alkeszeket is kellő toleranciával tudom kezelni. De ma, amikor az utolsó kis mellékvonal mentén fekvő település picike vasútállomásán is igényes - gyakran digitális - vonatjegykiadási rendszer működik, egyszerűen szégyen és röhej, ami Budaörs állomásán látható. Megkérdeztem egy kedves, ott szolgáló vasutas fiatalembert, mi lehet ennek a kocsmakoncepciónak a magyarázata. Szegény - eléggé szégyenkezve - azt mondta: létszámhiány, ugyanis gyakran csak egy MÁV dolgozó van az állomáson, aki nem tudna egyszerre a jegyekkel és a vonatokkal is foglalkozni.
Hangsúlyozom, mindez a legfontosabb magyar fővonal mentén, az egyik leggazdagabb - és egyébként az egyik legősibb - magyar településen tapasztalható, amely nemcsak fontos logisztikai központ, de az elővárosi vasúti közlekedésnek is az egyik fontos állomása. (Ahol egyébként nem lehet úgy kijutni a megálló vonatoktól az állomás elé, hogy ne kelljen átgázolni a sáros földön, és az állomástól sincsen járda: egyszerűen az út szélén kell gyalogolni annak, aki vonattal érkezik, és beljebb akar jutni a településre.)
A fiatal vasutas úgy fogalmazott: létszámhiány mindennek az oka. Lehet, hogy igaza van, de ez bizonyosan nem ok, legfeljebb okozat. Az ok pedig nyilvánvalóan a mérhetetlen korrupció, amelynek nyomán már az alapfeladatok egy részének ellátására sem marad pénz, mert annyifelé kell osztani, amit elloptak. Ma derült ki, hogy százmilliós nagyságrendű összeggel támogatta a MÁV egy enyveskezű szülemény Megy a gőzös című produkcióját. Csak ebből az egy kis attrakcióból hevenyészett számításaim szerint 30-40 évig lehetne rendes jegypénztárat üzemeltetni a budaörsi vasútállomáson...
De a korrupt, tolvaj MÁV-vezetők látszatra sem adó cinizmusa mellett azért az is elgondolkodtató, hogy miért hagyja mindezt maga a város, Budaörs? Vannak náluk sokkal szegényebb települések, amelyek vezetői nem törődnek bele, hogy a sok lopás és korrupció miatt nem marad pénz rendes vasúti szolgáltatásra. Kisbéren a város vezetése nemrégiben például saját költségvetéséből ötvenmillió forintot fordított egy korszerű, digitális jegykiadó rendszer üzemeltetésére. Kíváncsi lennék, Budaörs polgármestere tudja-e, hogy egyáltalán hol van náluk a vasútállomás...