A világ egyik legnagyobb és a földkerekség talán legkisebb gyártója állt elő a legszimpatikusabb koncepcióautókkal a Genfi Autószalonon. A Rinspeed BamBoo és a Mini Rocketman között a legnagyobb különbség az, hogy míg Frank Rinderknecht kis svájci manufaktúrájának homokfutó parafrázisa szinte bizonyosan nem valósul meg, a BMW csoport új kisautója viszont egy-két éven belül garantáltan megjelenik a kereskedésekben is. A hasonlóság pedig az a két ötlet között, hogy az autógyártásnak ugyanahhoz a kihalófélben lévő, rendkívül szimpatikus hagyományához nyúlnak vissza, ami - annak idején - röviden megfogalmazva a nagyszerűség egyszerűségében öltött testet.

Rinderknecht úr BamBoojának modelljei, a Citroen Mehari, a Mini Mocke és a korszak többi bájosan egyszerű homokfutója a maga idejében nemcsak különc divattermék volt, hanem olcsó, takarékos, megbízható, tartós és facelifteket nem igénylően eredeti formájú közlekedési eszköz. A mediterrán országokban tavasztól őszig nemcsak a tengerpartokon flangálásra, de akár áruszállításra, rövidebb utazásokra vagy bármi egyéb másra is használható kis gépek voltak a BamBoo ősei. És akkoriban nemcsak a homokfutók voltak olcsók, takarékosak, megbízhatóak és tartósak, de a hozzájuk hasonló méretű zárt kisautók: a Peugeot 104, a Renault 4, a Kacsa, a Bogár, az első Polo, Fiesta...

A kis Rocketman - amely funkciója szerint a legminibb Mini lesz, bár még így is egy-két centivel hosszabb az eredeti Mininél - pedig egyszerűen azt a vagány bájt fogja talán visszacsempészni a posztmodern autóiparba, aminek lassan már az igényét is kiölte belőlünk a bambaarcú tömegautók állandó és sokkoló látványa. Mit is kívánhatnánk? A Mini Rocketmannek talán azt, hogy sorozatgyártásban is őrizze meg a báját, és kapjon valami takarékos kis ökomotort. A BamBoonak meg azt, hogy a Rinspeed, szakítva szokásával, gyártson le belőle legalább egy pár tízezret.