Mi tagadás, elég meglepő hangvételű levelekben reagált Budai Gyula nevében egy titulusát tekintve politikai főtanácsadó hölgy azokban az utóbbi hetekben a blogunkhoz eljuttatott levélváltásokban, ahol kedves olvasóim közül néhányan - vérmérséklettől függően - kérdezik/kérik/javasolják/indítványozzák szenvedélyes főelszámoltatónknak, hogy vizsgálja meg: Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején kik, milyen jogcímen, mennyi közpénzt kaptak bioetanollal kapcsolatos beruházásokra?

Valamint, hogy ezekkel hogyan, mikor és kinek számoltak el. (Arra az egyébként szintén igen fontos kérdésre nem is térnék ki: hogyan kerül egy elszámoltatási kormánybiztos hivatalába politikai főtanácsodó, és mi a feladata? Hiszen az elszámoltatás körüli vizsgálódás jogi, esetleg erkölcsi-morális, netán gazdasági kérdéseket vethet fel elvileg... de politikaiakat?

Annyi viszont bizonyos, hogy kedves olvasóimnak a politikai főtanácsadó hölgy lényegében azt a politikai főtanácsot adta a Gyurcsány korszak bioteanol beruházásait firtató kérdéseire, hogy húzzanak el... Jó, nem így, nem ezekkel a szavakkal.

De amikor valaki, aki többmilliárdos kétes kifizetések ügyében ahhoz a Budaihoz fordul, elvárhatná, hogy - legalábbis érdemi vizsgálat ígérete nélkül - ne hajtsák el néhány közhellyel. Mivel az talán - korábbi posztjaim alapján - tudható, hogy nem tartozom a bioetanol leglelkesebb hívei közé, sokan azzal az eltúlzott bizalmat tükröző kérdéssel fordultak hozzám: mondjam meg Budai, miért háríthatja/bagatelizálja a bioetanol-támogatásokkal kapcsolatos kérdéseket.

Lehet, kiábrándító lesz, de a rendelkezésre álló rövid idő alatt csak egy felületes oknyomozásra telt tőlem: megkérdeztem néhány kompetensnek gondolt embert, és segítségül hívtam a Google-t.

Érdekes világ tárult elém a "Budai", "Magosz", "bioetanol" szóösszetételek alapján. A megoldás elég egyértelműnek tűnik: Budai Magosz-elnökként igen lelkes és aktív bioetanol-lobbistaként viselkedett a közéletben. Amikor Gyurcsány azt mondta: többet kell költeni az etanolberuházásokra, Budai azt mondta: nem, még sokkal többet és lehetőleg gyorsabban. Igaz, rendkívül ügyesen, minden nyilatkozatában - amolyan modernkori epiteton orneasként - mindig hozzáteszi: be kell indítani az almaakciót az iskolában és gazdaboltokat kell nyitni.

Szóval, ha lehántjuk akkori nyilatkozatairól a nyilvánvaló kamut, kirajzolódik egy kőkemény, rámenős etanollobbista képe, aki minden helyzetet, alkalmat, rossz hírt megragad arra, hogy elmondja: pénzt, sok-sok közpénzt kell pumpálni az etanoliparba. "Ez menti meg a mzőgazdaságot, az országot, a vidéket", meg bárkit és bármit, aki és ami éppen közbeszéd témája.

Az igazi nagy kérdés persze az, hogy Budai esetében egy a mezőgazdasághoz, az ökológiához nem értő ember privát monomániájáról volt-e szó, vagy esetleg valóban kijáróembere volt-e az etanol beruházásokkal nagyot szakító érdekcsoportoknak. Ezt azonban én már bizonyosan nem tudom kideríteni.