A kezdeti lelkesedés és nagyzolás után egyelőre szinte kivétel nélkül kiábrándítóak a villanyautós próbálkozások hétköznapjai. Mindenki kitűnő használhatóságot, jó szervizt, zéró emissziót, javuló infrastruktúrát ígért, de kevés olyan gyártó akad, amelyik a pillanatnyi profitabilitásából legalább egy jottányit engedve megpróbálna tenni is mindezért. A Mitsubishival megterveztetett és legyártatott Peugeot Ionról például már az első pillanatban kiderült, hogy gyakorlatilag kizárólag imázsreklám-célokat szolgál. Érdemes tenni egy kísérletet: miközben orrba-szájba reklámozzák villanyautójukat, ha valaki konkrétan meg akarja vásárolni, vagy akár csak kérdése van róla, hiába is próbálkozik a márkakereskedésekben. Sem magáról az autóról, sem pedig arról nem tudnak semmit, hogyan is lehetne egy ilyen egyébként városi használatra optimális méretű és viszonylag alacsony áramfogyasztású autót valóban környezetbarát módon használni - vagyis, miként lehetne előállítani és tárolni hozzá nap- vagy szélenergiából származó áramot.

Arra nem veszi a fáradtságot egyetlen autógyártó sem, hogy - valamelyik kiemelt kereskedésében - legalább mutatóba üzembe helyezzen egy kisebb méretű napkutat, propagálva azt a fontos üzenetet, hogy a villanyautók is csak akkor mentesek a károsanyag-kibocsátástól, ha megújuló energiát használunk a feltöltésükhöz.

Az autógyárak inkább a kényelmes és hazug, viszont jól bejáratott utat választják: blaszfémikus sajtóközleményekben, fizetett cikkekben és jól hangzó sunyi reklámkampányokban dicsérik magukat és fenenagy környezetvédelmi elkötelezettségüket a világ előtt. Két kézzel meg lehet számolni azokat a kezdeményezéseket, amelyek megpróbálnak egy komplett környezetbarát és működőképes üzleti modellt kitalálni a villanyautók működtetésére. Talán a több európai nagyvárosban működő és/vagy kialakítás alatt lévő elektromos Smartok kölcsönzése, a Norvég Posta és a Ford Tranzit Connect Electric most kialakult együttműködése, meg a Renault akkumulátorcsere-rendszere és Twizy miniautójára kidolgozott bérleti rendszere érdemel némi dicséretet.

Összességében azonban úgy tűnik, az autógyárak döntő többsége az elektromos autózásra felkészülést is a jól bevált marketinghazugságok jegyében képzelik, vagyis úgy vélik: még mindig olcsóbb eleget sulykolni az emberek fejébe azt, hogy az elektromos autó az zeró emissziójú, mint megteremteni a műszaki-társadalmi feltételeit annak, hogy esetleg tényleg azzá is váljon.