Szabályos hajtóvadászat indult a médiában a kis hengerűrtartalmú motorokkal szerelt autókkal szemben. Az áldozatok elsősorban a Ford, a Fiat és a Renault modelljei, azok közül is az 1.0 Ecoboost, a Twin Air és a 0.9 TCe motorokkal szerelt Focusok, Cliók, Puntók, Y-ok, Pandák, Fiesták és társaik. A vád mindig ugyanaz: gyenge, vagy ahogy néhányan fogalmaznak, halott a motor, de túl magas a fogyasztás, különösen, klímával, hirtelen előzésnél, sportosabb vezetésnél.

Ezek az újságírók persze egy szót sem ejtenek arról, hogy itt, a globális ökológiai katasztrófahelyzet és a gazdasági válság kellős közepén lehet, hogy még az is ésszerű kompromisszumnak tűnne, ha kicsit lassabbak, fapadosabbak, egyszerűbbek, de cserébe alacsonyabb károsanyag-kibocsátásúak és takarékosabbak lennének a jövőben a személyautók.

Meg arról sem esik szó a bátor és szókimondó cikkekben, hogy egy autó csak akkor lehet környezetbarát, ha azt ökológiailag tudatos módon vezetik - igaz, ilyen vezetési stílus mellett még egy elvben kevésbé takarékos autót is tehet a használója ökológiailag korrekté.

A kis hengerűrtartalmú ökoautók esetében azonban szó sincsen kompromisszumról: aki beül mondjuk egy 0.9 TCe motorral szerelt Renault Clio, Clio Grandtour vagy Capture modellbe, nos, annak az égegyadta világon semmilyen extrában vagy kényelemben sem kell hiányt szenvednie.

Abszolúte teljes értékű autókról van szó, amelyek egyszerűen csak adnak egy esélyt arra, hogy nyugodt, környezettudatos vezetési stílus mellett valóban alacsony fogyasztást és kibocsátást produkáljanak.

Különösen jó példa erre a Renault Capture, amely lényegében egy kisebb városi SUV, amely kilencszázas, háromhengeres benzinmotorral is teljes értékű, sőt akár még légkondicionáló használata mellett is kifejezetten dinamikus menettulajdonságokra képes kis sármőr.

Eddig azt gondoltam, elsősorban a gyártók és a fogyasztók nagyzolása akadályozza a legalább ésszerű méretű, hengerűrtartalmű és károsanyag-kibocsátású autók terjedését. Most már kezdem azt hinni: valójában az újságírók hülyítik és riogatják a fogyasztókat, revolverezik és fikázzák a gyártókat minden olyan műszaki megoldásért, ami egy kicsit is próbál a józanabb, szerényebb, fenntarthatóbb motorizáció irányába elmozdulni.
Ugyanez a fikázás övezi az első elektromos autókat is: szégyenteljes módon senki nem azt firtatja, hogy miért nem megújuló nap- és szélenergiából nyert árammal szándékoznak tölteni őket, hanem - az élő fába is belekötve - szétgyalázzák a hatótávjukat, a felszereltségüket, holott valójában mindenki pontosan tudja: egy elvben 150 kilométer hatótávú villanyautót egy megfelelő idióta 60 kilométer alatt is le tud nullázni, csak vezetési stílus kérdése az egész.

De mivel a villanyautók - különösen itthon - még nem tekinthetők a hétköznapok realitásának, egyelőre a három említett gyártó kis hengerűrtartalmú, takarékos(abb) autói vannak kitéve az elvtelen basztatásnak. (Miközben egyetlen tesztben, cikkben nem olvashatunk arról, egyáltalán erkölcsös dolog-e sokezer köbcentis autókat gyártani, használni és gyárilag tuningolni a Föld e végstádium-közeli állapotában.)

Szóval, ha mást nem, legalább annyit nyugodtan megtehetünk a környezet védelméért, hogy nem hülye és ökológiai szempontból totálisan erkölcstelen autós szakújságírók véleménye alapján vetjük el egy viszonylag takarékos autó megvásárlásának lehetőségét.