Az alábbiakban be fogom bizonyítani, hogy aljas rágalom, mi több: szemenszedett hazugság Orbán Viktort nacionalizmussal vádolni. A baj csak az, hogy ezért abszolúte nem fognak megszeretni Orbán Viktor rajongói.
Ráadásul a poszt végére az Orbánt gyűlölők nagy része is utálni fog, sőt: nem vagyok biztos abban, hogy esetlegesen nem kapok egy Facebook-feddést személyesen a miniszterelnök lányától, Orbán Rácheltől, aki az utóbbi időben kezdi felvenni a virtuális bokszkesztyűt az édesapjával kapcsolatos negatív vélemények megfogalmazóival.

Ennyi előzetes magyarázkodás után, ha megengedik bele is vágnék.

Azt, hogy valaki nacionalista, több elég egyértelmű jelből észre lehet venni. Például az átlagosnál sokkal jobban, esetleg harsányabban szereti a hazáját, óvja, védi az értékeit, hagyományait. Büszke azokra és mindent elkövet a megőrzésükért. Sőt, meg van győződve róla, hogy saját hazájának, országának, nemzetének értékei előrébb valók másokénál. Értékesebbek azoknál.

Aki nacionalista, az hazafi. Aki hazafi, az szenvedélyesen szereti a hazáját. Aki szenvedélyesen szereti a hazáját, az rendkívül büszke annak kulturális, történelmi és természeti hagyományaira. Aki rendkívül büszke ezekre, az nem engedi ezeket felszámolni, tönkretenni, elpusztítani: sem a kulturális, sem a történelmi, sem pedig a természeti hagyományait.

Márpedig ma már kétséget kizáró tényként megállapítható, hogy jelenleg Magyarországon egész pályás kormányzati letámadás indult természeti értékeink, kincseink ellen - is. Ha taxatíve felsorolnám, hogy pontosan mi minden ellen, még a leglelkesebb kedves olvasóm is ráunna, annyiféle természeti értéket kellene felsorolnom.
Ezért az alábbi felsorolás, abszolúte nélkülözi a teljesség igényét.

Törvények készülnek az erdőirtás és nem az újratelepítés megkönnyítésére, vagyis a kizsákmányoló, elhasználó erdőgazdálkodás ismételt meghonosítására. De veszélyben vannak a lápok, amelyeket mostantól lehet bányászni, a tőzeges területek, amelyeket szintén ki lehet majd termelni. A vizes élőhelyek, amelyeket művelésbe vonnak, a mezőgazdasági területek, amelyeken élelmiszer-alapanyag termesztés helyett bioetanol-gyártás zajlik. Veszélyben a természetes halállomány a hobbihorgászat gátlástalanságától, a védett területek a kormánypolitikusok parancsára kiadott rali- és tereprali-versenyektől, a vadállomány a konzumidióta módjára gyilkolászó hobbivadászoktól, élükön a mellesleg etanol- és atomlobbista miniszterelnök-helyettessel, Semjén Zsolttal.

Veszélyben a tiszta levegő a tönkretett vasúti közlekedés miatt, és a pusztító kamionos tranzitforgalomtól. Veszélyben a védett - és többségükben a magyarság ősi szimbólumainak is számító - madaraink a "gazdálkodók" aljas és világviszonylatban is elképesztő gátlástalanságú mérgezéseitől - amelyhez a rendőrség pancserségével még hatékonyan asszisztál.

Veszélyben a mezőgazdasági táblák közötti erdős, ligetes területek az agrárvállalkozók kapzsiságától. A városi parkok a korrupt építési vállalkozásoktól.

Egy olyan országban, ahol mindezek a hosszú távon egyenként is halálos tünetek egyszerre, egyre nagyobb intenzitással vannak jelen, ahol a törvények mindezeket egyre egyszerűbbé és büntethetetlenebbé teszik, nos, annak az országnak kizárásos alapon nem lehet nacionalista kormánya. Hiszen mindezek megengedése kizárja a nacionalizmust, vagyis a haza értékeinek szenvedélyes szeretetét.

Szóval súlyos méltánytalanság és alapvető tévedés ennek a kormánynak a vezetőjét, Orbán Viktor miniszterelnököt nacionalizmussal vádolni. Az a miniszterelnök, aki természetvédelem-ellenességével immáron bizonyosan beírta magát a történelembe, az nem lehet nacionalista. Aki ezzel vádolja, téved vagy hazudik.

Hiába csináltatott tehát valamelyik miskolci fideszes balfasz új - és ízléstelen - síremléket a magyar természet- és állatvédelem megteremtőjének, Herrman Ottónak, és hiába nevezik el utcák, iskolák, közintézmények tucatjait róla, szegény bizonyosan forog a sírjában. Ahogy Kaán Károly, a hazai erdősítés és erdővédelem apostola is: aki szegény talán az 1919-es gyilkos vörösterroristák és Horthy alatt is több empátiát tapasztalt Magyarország természeti értékei iránt, mint ami manapság a kormányzat intézkedéseiből következik.

Viszont a méltányosság és korrektség kedvéért végezetül le kell lohasztanom az Orbánt gyűlölő ellenzékiek esetlegesen felkorbácsolt lelkesedését is. Hiszen a tényszerűség kedvéért azt is nyugodtan kijelenthetjük: korábbi miniszterelnökeink, a nagybeteg, tehetetlen és az országot kiárusító Antall József, a pufajkás alkoholista Horn Gyula, vagy a politikai alvilág kategóriájába sorolható Gyurcsány és Bajnai sajnos egy fokkal sem voltak jobbak.

Legfeljebb többen voltak (voltunk?), akik Orbántól természet- és környezetvédelemben (is) egy kicsit azért többet vártunk. Vagy inkább csak kevesebbet. Kevesebb pusztítást.