Hiába a hamis, szép szavak, a hazug ígéretek és irreális illúziók: a világ urainak és egyúttal fő gazembereinek - Putyinnak, Obamának és társaiknak - eszük ágában sincsen az olaj helyett egy élhetőbb, alapvetően megújuló energián alapuló, villanyhajtású motorizációra átterelni a globális gazdaságot. Sőt, az utóbbi hónapok eseményei és folyamatai sokkal inkább azt sejtetik: még sokáig és szinte kizárólagosan olajalapra helyezett globális gazdaságban gondolkodnak.

Ennek érdekében pedig a korábbiaknál is nagyobb, mélyebb, gyógyíthatatlan tájsebeket ejtve onnan is mindenáron felhozzák a kőolajat, ahonnan már semmilyen józan, értelmes emberi szerint sem racionális.

Putyin, ez az elvetemült, büdös KGB-s a napokban például a Gazprom elnökével ünnepelte az első telerakott kőolajszállító hajó elindulását az Arktiszból. Közben persze madár- és vadmentőként, meg tiszteletbeli természetvédőként a médián keresztül folyamatosan ünnepelteti magát, amivel lényegében ugyanúgy megtéveszti a világ közvéleményének egy részét, ahogy a harmincas években szellemi elődjének, Sztálinnak elhitte a progresszív, baloldali európai értelmiség, hogy éppen a nagyszerű, létező szocializmus megvalósításán dolgozik, holott egyszerűen csak egész népek szisztematikus kiirtásán fáradozott.

De sajnos egy fokkal sem jobb, erkölcsösebb az első ránézésre inkább bugyutának mint elnöknek látszó amerikai megfelelője, Barack Obama, aki a nyilvánosság előtt szintén progresszív, zöld közhelyeket pufogtat, miközben az Egyesült Államokban gőzerővel beindult a palaolaj kitermelése. Ennek lényege, hogy a fekete arany megkaparintásáért immáron hajlandó az emberiség a Föld tektonikus szerkezetét is szétrombolni, hogy feltárja a vélt és valós kiaknázatlan mezőket.

Putyin és Obama, az egypólusu világ e két ökológiai főbűnözője, meg persze a mögöttük álló gazdasági erők tehát felhatalmazást és lehetőség adtak arra, hogy bármi áron tovább folytatódjon az olajkorszak. A Föld és annak ökoszisztémája minden eddigieknél nagyobb arányú, mértékű visszafordíthatatlan pusztítása árán is.

És ami a legfelháborítóbb: annak ellenére teszik mindezt, hogy ők maguk is pontosan tudják: még ebben a növekedéshajhász gazdasági rendszerben is lenne műszaki lehetőség olaj nélkül is megőrizni a gazdaság dinamikáját.

Mára úgy tűnik, egyetlen esély maradt arra, hogy az emberiség jobb érzésű többsége keresztülhúzza ennek a két gátlástalan gazembernek a számításait: maguknak az embereknek, akár egyénenként kell áttérniük az olajmentes életre.

Lássuk be, erre ma már rengeteg lehetőség adódik.

Paradox módon egy ilyen alulról szerveződő ökológiai paradigmaváltásban kiemelt szerepe lehet néhány olyan multivállalatnak is, akik meglepően ígéretes - és dicséretes - olajmentes innovációkkal álltak elő az elmúlt években.

A Nissan jóvoltából ma már van például teljes értékű elektromos személy- és kisáruszállító jármű is a piacon: a Leaf és az NV 200 electric jó alap lenne arra, hogy egyre többen döntsenek az olajalapú világ elengedése mellett. Ráadásul a megújuló energiatermelő szerkezetek támogatás nélkül is rohamos fejlődése azt is lehetővé tenné, hogy egy új olajmentes, villanyalapú világ immáron valóban tiszta, lokálisan előállítható nap- és szélenergiára alapuljon.

Az elkövetkező időszakban valószínűleg nagy lesz a nyomás a Nissanon és a hozzá hasonló, villanyautókat komolyan, globális szinten előállító gyártókon: ők ugyanis vannak akkorák, hogy képesek legyenek áttörést elérni és valódi alternatívát teremteni a még hosszú és pusztító évtizedekkel meghosszabbítani kívánt olajkorszak termékein alapuló motorizációval szemben.

Nyilván a Leaf és az NV electric még jócskán fejlesztésre szorul - és fejleszthető is. Bizonyosan ki lehet terjeszteni 300-400 kilométerre a hatótávolságukat, bizonyosan ki lehet fejleszteni a lítiumakkumulátorok helyett olyan anyagból készültet, amely egyszerűbben és kevesebb pusztítás árán gyártható. És bizonyosan fel lehet szerelni - ahogy például a Ford már meg is tette - olyan hatásfokú napelemekkel a villanyautókat, amelyek még a legelkényelmesedettebb konzumidióták számára is elfogadhatóvá teszik az elektromos motorizációt.

Szóval most az emberek globális felelősségérzetén és néhány, a Nissanhoz hasonló multi zöld vízióján és kitartásán a világ szeme. Miközben ma már szinte minden adott egy szebb, tisztább, fenntarthatóbb jövőhöz, néhány világhatalom bűnöző vezetői el akarják hitetni velünk, hogy a mi jólétünk lehetősége a környezetünk minél nagyobb mértékű elpusztításával áll egyenes arányban.

Csak hinnünk kell abban, hogy hazudnak, mint ahogy hazudtak, amikor világháborúkat robbantottak ki és embereket, népeket fordítottak egymás ellen.

Szerencsére a mai ökológiai zsarnokok ellen ráadásul már nem fegyverrel, csak szuverén gondolkodással, tudatos vásárlással és egy kis természetszeretettel kell és lehet hatékonyan küzdeni. Csak ki kell venni a kezükből az energia monopóliumát és rögtön kiderül: anélkül nem elnökök, nem hatalmasságok, csak szánalmas bohócok.

Putyin, Obama és kártékony társaik legyőzhetők, hatalmuk elvehető. Nem nagyon kell hozzá más, mint mondjuk egy Nissan Leaf, egy Ford Focus electric, egy Renault Zoe meg egy otthoni, napelemes töltő.

Ennyit változott a világ: nemrégiben még úgy tűnt, az autóipar lesz a világ elpusztítója, most úgy tűnik, lehetne akár a megmentője is.