Nem szokásom és nem stílusom gépek születésnapját ünnepelni, most mégis kivételt teszek, az idén ötven esztendős Ford Transittal. A világ legnépszerűbb, 2015-ben fél évszázados, Európában és Európának született világautó, megkockáztatom: legalább akkora legendája az autóiparnak, mint a magyar Galamb József által tervezett Bádog Böske, a - szintén Ford - T Model.

Nem ékeskednék idegen tollakkal, aki a Transit részletesebb történetére kíváncsi, nagyszerű összefoglalót talál a kisteherautó típusról, itt.

Típus? Valójában több annál: neve, az évtizedek során valójában szinonimájává vált az egész járműkategóriának világszerte.

Igazi legenda.

Ez utóbbi tulajdonsága teszi alkalmassá arra, hogy egy környezetbarát közlekedéssel foglalkozó blogon is megemeljük képzeletbeli kalapunkat a Transit története előtt.

Az autóiparban, különösen a haszongépjárművek között csak azok a modellek válhatnak igazi legendává, amelyek képesek néhány, egymást elvben kizáró tulajdonságot egyesíteni. Ezek a tartósság, takarékosság, formásság, jó ár-értékarány.

A Transit minden generációja kifejezetten jó formájú jármű volt, takarékossága, tartóssága szinte páratlan: nem véletlen, hogy még két-három generációval ezelőtti modelljei is százezerszámban róják az utakat és dolgoznak, olcsón, takarékosan.

Fontos mindezeket kihangsúlyozni, hiszen mostanában, az eldobható tárgyak reneszánszának korában kevés szó esik arról a tényről, hogy igazán környezetbarát csak olyasvalami lehet, ami tartós. Hiába könnyű és takarékos egy jármű, ha nem tartós, nem tekinthető környezettudatos megoldásnak.

Hiába megbízható és tartós egy jármű, ha nem elég jó formájú, nem lesz elég népszerű, így nem vásárolják meg, és hiába környezetbarát, ha senki vagy kevesen használják.

A Transit 2015-ben ötven éves sikertörténete éppen abban rejlik, hogy újabb és újabb generációinak tervezői mindig minden felsorolt tulajdonságot egyszerre igyekeztek érvényesíteni.

Mondok egy példát a közelmúltból: a most futó, és 2014 elején immáron az amerikai Eciniline-okat is leváltó, igazi világautóként bemutatkozott hatodik generációs Transit legnagyobb, leghosszabb, Jumbo verziója korántsem tekinthető mezőnyének legkisebb önsúlyú és legkisebb fogyasztású modelljének.

Van viszont egy nagyszerű tulajdonsága: legtöbb konkurensével ellentétben bőségesen elbír a rábízott terhekkel, karosszériája nem csavarodik, ebböl következően tolóajtói nem vállnak használhatatlanná. Bőséges tartalékerővel rendelkező motorja pedig nem megy tönkre - rendszeres karbantartás esetén - hosszú évtizedekig sem. Magyarán: hiába tűnik vonzónak egy könnyebb, takarékosabb konkurens kisáruszállító - ha az hamar tönkremegy, elhasználódik és újat kell vásárolni.

2005. július 18-án, Southamptonban legördült a gyártósorról az ötmilliomodik Transit, melyet a gyár egy angol jótékonysági szervezetnek adományozott.

Szép gesztus.

Ennél azonban egy sokkal meghatóbb történet füződik a Ford Transit magyar importőrének és legnagyobb kereskedőjének, a Ford Hoványnak a nevéhez.

Amely egyúttal a Noemisszio blog történetének egyik leglátogatottabb és legtöbb - pozitív - olvasói érzelmet kivátó posztja is volt egyben.