Érdemi szakmai vita ma már nem nagyon van arról, hogy a jövő közlekedése az elektromos hajtású járművekre épül majd.
Sokan egyenesen úgy fogalmaznak: egy röpke 100-150 éves kitérő és szünet után, valójában csak folytatódik a villanyalapű járművek technológiai fejlesztlése. Amelyek - e logika alapján - jelenleg valahol az 1890-es, 1900-as évek szintjén állnak - összehasonlítva a belsőégésű technológiával.
Ha mindezt elfogadjuk, abból egyvalami bizonyosan következik: a villanyautózás esélyeinek latolgatása során technikai paraméterek tekintetében semmiképpen sem szabad a jelenlegi helyzetből kiindulnunk, mert az olyan lenne, mintha egy 1920-as évekbeli belsőégésű motor alapján ítélték volna meg a XX. századi motorizáció esélyeit.
Ha villanyautózásról értekezünk - és globális viszonylatokban gondolkodunk - ma már ennek szinonímájaként nyugodtan használhatjuk a Nissan kifejezést is.
Jelenleg ugyanis a világ meghatározó, globális autóipari tömeggyártói közül - szörnyű ezt kimondani - de csak és kizárólag a Nissan az, amely teljes meggyőződéssel áll az elektromos egyéni mobilitás mellett.
Az egyetlen olyan globális gyártó, amely nem csak készíti, eladja, de komolyan kutatja, népszerűsíti is és jövőképet mutat a villanyautózásnak.
Arról ugyanis kevés őszinte szó esik a médiában, hogy sajnos a villanyautózásban "hagyományosan" érdekelt nagy gyártók többsége a kőolajárak nyílvánvalóan manipulatív visszaesése után, sunyin és be nem vallottan, de azonnal viszakozott: lelassította elektromos járművekkel kapcsolatos kutatásait, fejlesztéseit - és bizonytalan időre elhalasztotta, vagy csak lebegteti új elektromos hajtású modellek bevezetését.
Nem szép dolog mindez, hiszen itt azért ténleg többről van szó, mint modellváltásokról, profitabilitásról. Itt és most arról van szó, hogy lesz-e értelme még a profit szónak, és lesz-e, aki élvezze azt száz év múlva.
Az, hogy a Nissan egyfajta jövőképként tekint a villanyautós fejlesztésekre, természetesen nem mentesíti azon kritériumok betartása alól, amelyek minimálisan szükségesek ahhoz, hogy a villanyautókat "környezetbarát", "fenntartható" és a sokat hangoztatott "zéro emissziós" járműveknek tekinthessük.
Jelenleg még - nyilvánvalóan - korántsem azok.
Jogos zöld aggály velük szemben, hogy az üzemanyagtartályként szolgáló lítium-ion akkumulátorok nyersanyagainak bányászata komoly környezetterhelést jelent.
(Igaz, akik állandóan ezt hangoztatják, azoknak nem sok mondandójuk van a kőolajkitermelés és szállítás során kipusztuló ökoszisztémákról, és azokról a félévenként cserélgetett okostelefonokról, amelyek alapanyagainak bányászata és összeszerelése nem csak brutális környezetszennyezéssel, de szinte minden esetben gyermek- és/vagy rabszolgamunka felhasználásával jár. Ráadásul, míg a telefonokat, tableteket cserélgetjük, egy villanyautó - az eddigi tapasztalatok alapján - igen tartós jármű, továbbá - éppen a Nissan jóvoltából - már arra is van technológia, hogy a tíz-tizenöt év után lecsökkenő teljesítményű vollanyautó-akkumulátorok úgynevezett pufferként tovább szolgáhassanak a megújuló háztartási energia tárolása során.)
Jogos jelenlegi zöld aggály a villanyautókkal szemben, hogy a használatukhoz szükséges áramot nagyon kis részben állítják elő tudatosan megújuló (nap, szél, víz) energiából, így ezek a járművek jelenleg még nemhogy zéró emissziósnak, de sokszor igazén zöldnek sem tekinthetőek.
(Igaz, akik állandóan ezt hangoztatják, azoknak nem sok mondandójuk van a kőolaj - különösen közúti és légi - szállításának költségeiről, környezeti és társadalmi kárairól. Meg arról, hogy magának a feldolgozott kőolajnak (gázolaj, benzin, kerozin) a szállításához is milyen rettenetes mennyiségű bentinre, gázolajra és kerozinra van szükség.)
Ezekre az alapvetően technológiai, de részben szemléletbeli kérdésekre igazi zöld választ kell adni ahhoz, hogy a villanyautózás betölthesse igazán pozitív társadalmi, ökológiai hatásait.
Nyílván azt a Nissannál is tudják, hogy még egy hozzájuk hasonló globális óriás sem mehet villanyautóügyben fejjel a falnak. Koncentrálni kell az erőket ahhoz, hogy néhány modellel, néhány területen tényleges modellértékű áttörést érhessenek el.
Ezek a területek pedig a városi, városkörnyéki áruszállítás, a bérautószolgáltatás, a taxiközlekedés és az autósport.
A csatasorba állított modellek pedig: a Leaf, az NV 200 electric és a Leaf Nismo RS.
A helyszínek pedig: Amsterdam, Barcelona, London és több más nagyváros mellett szerencsére egy kicsit Budapest is.
De mindezekről legközelebb.
