Határozottan emlékszem arra az időszakra, amikor megjelentek Magyarországon az új Daciák, és megnyitottak az első, önálló szalonok.
Amelyek kis híján rögtön csődbe is mentek, mert egyszerűen senki nem akart Daciát venni. A szegények gőgből, a jobb módúak sznobizmusból.
Aztán szép lassan mégis meglódultak az eladások: elterjedt ugyanis, hogy a Dacia egy jó, takarékos és egészen pofás, ja, meg praktikus autó. Ráadásul annak is híre ment, hogy a nálunk sokkal jobb módú Németországban például egyenesen közönségkedvenccé vál egy-két modelljük.
Szóval az új, Renault-alapú Daciák, a német és francia után szép lassan azért meghódították a racionális megoldásokban gondolkodó magyar középosztályt és kisvállalkozói réteget is.
De például a hazai taxitársaságokat sokáig még ezután sem.
Valószínűleg ma már letagadnák, de a nagy hazai taxivállalatok egyenesen tiltották a Dacia modelljeit, mondván: azok nem méltóak a bérfuvarozáshoz. Aztán lettek Dacia rendőrautók, közterületfelügyelő járművek, és a kifejezetten sármos Duster végleg elfogadtatta itthon is ezt a régi-új brandet az autóvásárlók józan többségével.
A Dacia tehát először meghódította a kispénzű, majd a racionális, ezt követően pedig lényegében az összes, autóvásárláskor járművet és nem státusszimbólumot kereső ember eszét-szívét.
Sőt, a 0,9-es és az 1,2-es, benzines, TcE motorok megjelenése vélhetően a - sajnos nem túl nagy számú - környezettudatos vásárló figyelmét is felkeltette.
A román-francia-marokkói márka most pedig még tovább lépett.
Két - talán legnépszerűbb - típusukból, a személy- és áruszállítóként egyaránt bestseller Dokkerből és a nagy családi egyterű Lodgyból elkészült az úgynevezett Stepway változat, amely vonzó színeket, kényelmes belső teret, jó néhány racionális extrát (például a Lodgyban a világ egyik legjobb ülésfűtését, a Dokkerben pedig prémium szintű üléseket) tartalmaz.
Mindeközben, zseniális módon, azért árban, felszereltségben, külsőben és belsőben egyaránt megőrizték azt a józan mértékletességet, amitől a Dacia név az utóbbi években világszerte eggyé vált a vonzó racionalitással.
A már Magyarországon is kapható Dokker és Lodgy Stepway verzióval a Dacia tehát megcélozta az úri közönséget.
Amelynek tagjai persze sokat fognak hezitálni mielőtt egy kétszer olyan drága egyterű helyett Lodgyt vagy Dokkert vesznek. Sőt, egy kicsit még maguk előtt is magyarázkodnak majd.
Szép lassan azonban sok jobb módú, de racionálisan gondolkodó ember is rá fog szokni a prémium Daciákra.
Vélhetően különösen azok, akiknek társadalmi státusza nem indokolja, hogy jó anyagi helyzetükkel kérkedniük kelljen.