Mielőtt minden, Magyarország területén található EU-zászlót elégetnénk, és mielőtt - az egykor tényleg maoista, és valóban igazán visszataszító - Barroso elnököt tényleg tettleg akarnánk megfenyíteni, érdemes lenne néhány lényeges dologgal számot vetni.
Leginkább azzal, hogy az Európai Unió, amit mi most éppen véglegesen és végletesen meggyűlölni készülünk, az azért nemcsak stílustalan lumpenekből, kivénhedt bajkeverő Cohn-Benditekből, Brüsszelben rezsiző MSZP-sekből, gyakornoklányokat cserélgető és a magánrepülők adójának csökkentéséért lobbizó Schmitt Pálokból, a pornócsatornákat, a fogorvosukat, a kokainjukat is uniós forrásból fedező szarházi képviselőkből, apparátcsikokból és tanácsadókból áll.
Bár tény, hogy Európa még megmaradt dolgos polgárai, adófizetői - egyelőre - valóban kénytelenek ezt a szégyenteljes uniós elitet a versenyképességet rontó koloncként eltartani, de eközben azért akadnak fontos és szimpatkus törekvések, fejlesztések, porgramok, projektek az öregkontinensen.
Amelyeknek - sajnos - leggyakoribb közös jellemzőjük, hogy rendre és szisztematikusan, ráadásul egyre megalázóbb módon kimaradunk belőlük. Például: a Párizsból induló - és gőzerővel épülő - Európát keresztben átszelő nagysebességű vasút keleti végállomása eredetileg Budapest lett volna. (Ráadásul a projekt fő koordinátora egy kivételesen a munkájához is értő magyar politikus, Balázs Péter volt.)
Végül a néhány éven belül már menetrend szerint közlekedő nyugat-keleti nagysebességű vasút itteni végállomása csak Pozsony lesz. Miért? Azért, mert szart az egészre az elmúlt tíz évben minden magyar kormány - a mostanit is beleértve.
Vélhetően ugyanígy soha nem fog elérni Budapestre a hasonlóan nagyszabású, Lyon-Verona irányából, dél felől érkező nagysebességűvasút-projekt. Ennek egyik fontos leendő állomását, Velencét ma már nemhogy gyorsvasúton, de - száz év óta először! - semmilyen közvetlen vasúti összekötettetéssel nem lehet elérni Budapestről.
Van az Uniónak egy hangzatos nevű logisztikai projektje, amelynek jelenleg már a második üteme zajlik: úgy hívják,hogy Marco Polo. Lényege, hogy a folyamatosan növekvő nemzetközi közúti teherforgalom minél nagyobb részét átterelje a vasútra, illetve a rövidtávú tengeri, valamint a belvízi folyami hajózásra. Bár a legfontosabb európai vízi szállítási útvonal, a Duna kellős közepén fekszünk, mi ebből tökéletesen kimaradtunk. Miközben Franciaországtól Németországon át Bulgáriáig komoly logisztikai rendszerekre és technikai fejlesztésekre költhettek hajós, vasúti és egyéb vállalkozások uniós eurómilliárdokat - amelyek például lehetővé teszik, hogy alacsony vízállás esetén egyszerűen, gyorsan, hatékonyan, kisebb hajókkal is környezetbarát módon célba érjenek az áruk - addig nálunk még mindig a soha véget nem érő népi-urbánus vita mintájára zajlik a permanens vízlépcsővita.
Közben - szintén egyedüliként az unióban - a mindenkori magyar kormány olyan protekcionista adó- és járulékpolitikát folytat az - elvben - magyar tulajdonú kamionoscégek javára, hogy kész csoda: ezügyben nincsen még ellenünk európai versenyeljárás.
Közben a vasutat, a víziszállítást szétrohasztották, marginalizálták, annyira, hogy lassan nemcsak lemaradunk a vízi-vasúti uniós fejlesztésekből, de hamarosan már ha akarunk se fogunk tudni csatlakozni ezek egyikéhez sem.
Szóval csak arra akartam utalni, hogy mielőtt azonnali hatállyal elzavarjuk a halál faszára az Uniót csak azért, mert jelenleg azt valóban kifejezetten szemétláda, korrupt emberek és lobbicsoportok reprezentálják, érdemes lenne még néhány, hazánk számára is hasznos projektbe esetleg beszállni. Olyan műszaki, technológiai, környezetvédelmi fejlesztésekbe, amelyek majd akkor is jó szolgálatot tehetnek Magyarországnak, ha esetleg már az euró, az unió, Barroso bandája, Cohn-Benditék és persze nem utolsósorban velük együtt Martin Schulzék esetleg tényleg végleg eltűnnek a történelem pöcegödrében.