Környezetet szennyezni nemcsak kipufogógázzal, tisztítatlan szennyvízzel, szemeteléssel vagy pazarlással lehet. Ugyanúgy környezetszennyezés az, ha valaki indokolatlan tájsebeket okoz a természeti vagy akár az épített környezetben.

A teljesség igénye nélkül most három hírhedt autóipari tájsebzőről írok, akiknek a története tanulságul szolgálhat mindazoknak, akik az ő pusztító ténykedésükért felelősek. Közös jellemzőjük, hogy mindhárman nagyon menőnek, komoly üzletembernek képzelték/képzelik magukat, de valójában életművük leglátványosabb része könnyűszerkezetes tájsebekben merül ki.

Ha észak felől, Békásmegyer irányából közelítünk Budapest felé, nehéz nem észrevenni az egykori Csiki-Beke Plázát, ezt a megalomán, ocsmány és üresen különösen elborzasztó látványt nyújtó épülettömböt, ahol egykor egy Dr. Csiki-Bege Lajos nevű fogorvos rémálma vált valóra. Ráadásul Csiki-Bege ámokfutását szégyenszemre hosszú ideig senki nem állította meg: a bankok még akkor is hitelezték, amikor már régen nyilvánvaló volt, hogy a plázájában összehordott több tucat autó és motormárka sem képes rentábilisan működtetni ezt a világon talán egyedülállóan borzalmas zagyvalékot.

Az óbudai önkormányzat szó és hang nélkül kiadta az építési engedélyt egy már látványában is vizuális fájdalmat okozó óriás betonkockára, amely immáron évek óta üresen rombolja ízlésünket. Miközben Csiki már egész más területeken szédíti újra a hülyeségre és szélhámosságra még mindig nyitott ügyfeleket.

Akkor sem jobb a helyzet, ha dél felől, a Soroksári úton közelítünk Budapest szíve felé. Ott egy a csernobili szellemvároshoz hasonló, világháború és atomtámadás utáni állapotokat idéző rettenetes, toldozott-foltozott óriásépületet találunk, amely - szégyenszemre - hosszú évekig két patinás, legendás autómárka, a Jaguar és a Land Rover főhadiszállása volt. A tulajdonos, Vadas Tamás talán kiérdemli Magyarország legnagyobb márkaimázs-rombolójának abszolúte nem megtisztelő címét, hiszen amit Jaguar- és Land Rover-importőrként művelt, az még a hozzám hasonló, környezetszennyező luxusautókat nem kedvelők számára is egy fájdalmas vizuális-mentálhigiénés pusztítás.

A két márka magyarországi imidzsének romjait immáron egy profi autós csapat, az Autopalace eltakarította, és a két angol autólegenda rangját visszaszerezte. Viszont a Vadas okozta Soroksári úti tájseb maradt - és, ha lehet így fogalmazni, egyre inkább kezd elüszkösödni.

A helyzet - és a kérdés - ugyanaz, mint Csiki esetében: az önkormányzat miért hagyta, a bank miért finanszírozta a Jaguar-Land Rover gyár pedig ennyi idáig miért tűrte Vadas ámokfutását. Csikihez hasonlóan egyébként Vadas sem pihen: nemrégiben bejelentette, hogy kínai autókat hoz Magyarországra. Kemény lesz.

A kedves olvasó nyugalmát és türelmét már csak rövid időre kérem: a következő esettel le is zárom a tájsebzők három tipikus képviselőjének bemutatását. Ha Budapestről érkezünk Egerbe, a csodálatos székesegyház tornyai után a második, amit megpillanthatunk, a közismert helyi szélhámos, Farkas Tamás által magára hagyott mély és gyógyíthatatlannak tűnő tájseb, amit fénykorában Citroen Egernek hívtak. Az Egerbe látogató első élménye tehát egy üresen álló, rettenetes, ocsmány, koszos, üres könnyűfém-üveg hodály, betört ablakokkal, félig leszedett márkajelekkel.

Farkas igazán nemtelen ténykedésére egyébként már fénykorában több blog, fórum és újság is felhívta a figyelmet: átvert vásárlók, eltűnt előlegek és betartatlan ígéretek sokasága volt a Citroen egri imázsának legfőbb jellemzője. Ráadásul a nagyszerű és legendás francia márka magyarországi importőre még a legvégső pillanatban is vásárlói helyett Farkas mellé állva, a gazdasági válság sajnálatos negatív hatásaival indokolta hazudozásait.

Annak ellenére, hogy már a rendőrség is nyomozott nemtelen ténykedése miatt.

Mostanra nem maradt más, mint az Egert elcsúfító tájseb, a tehetetlen önkormányzat és a felelősséget magától cinikusan elhárító Citroen, ahol úgy gondolják: azzal, hogy levetették az omladozó épületről a márka jelét, a double chevront, a felelősséget és a szégyent is egyik pillanatról a másikra maguk mögött hagyhatták.