Ígérem, utoljára turkálok a politika pöcegödrében és elemezgetek olyan nem létező pártokat, amelyek kivétel nélkül egy-egy sikertelen, bukott vagy éppen lejáratódott, korrupt figura one man show-ja köré szerveződnek. Arra, hogy korábban és most is ilyet teszek, csak egyetlen elfogadható mentségem van: úgy vélem, egy zöldblognak kötelessége nyomon követni, véleményezni, sőt adott esetben akár biztatni azokat, akik zöld gondolatokat kívánnak megjeleníteni a politikai palettán. Még akkor is, ha egy-egy ilyen pártszerűség kicsi, gyenge, reménytelen.

Szili Katalin egyelőre bejegyzés alatt lévő, munkanevén Szociális Uniónak keresztelt pártját nem akarom Fodor Gábor Liberális Pártjához hasonlítani. A hasonlóság csak abban áll, hogy mindkét párt vezére magáról számos alkalommal azt állította, hogy környezetvédő, és mindketten az államigazgatásban (miniszterként/politikai államtitkárként) felsővezetőként dolgoztak a magyar környezet- és természetvédelem irányításában. Ráadásul maguk is azt ígérik magukról: pártjaik és ők maguk fontosnak tartják a környezet védelmét.

De tényleg nem Fodorral akarom hasonlítgatni Szilit: Fodor egy kezdetektől lusta, sumák figura, míg Szili Katalin - valljuk meg őszintén - a baloldalon egykor maga volt a remény. A barcsi születésű hölgy Pécsen tanult jogot, humánökológiát, majd a helyi közigazgatás és politika terepe után az MSZP parlamenti szakértője lett. Akkor sokan úgy tartották: fehérek közt egy európai; a Horn Gyula-féle pártállami bunkók között egy zöld gondolatok iránt fogékony, ráadásul azokhoz valamelyest értő, kedves, szorgalmas hölgy, aki - gondolták sokan - egyszer majd akár fontos környezetvédelmi posztot tölthet majd be egy MSZP kormány idején.

Sajnos így történt. Csak minden túl gyorsan történt.

Míg 1990-ben Szili még nem került be a Parlamentbe, ezért - ahogy említettem - az MSZP parlamenti szakértőjeként több, kisebb-nagyobb zöld ügyben fogalmazott meg fontos és hiteles véleményt, 1994-ben pedig már a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára, 2002-ben a parlament elnöke, és 2005-ben Sólyom Lászlóval szemben megkísérelte elnyerni a köztársasági elnöki pozíciót.

Szóval a harmonikus kezdést igazi pusztító villámkarrier követte, és hát a kabát - már államtitkárként is - nyilvánvalóan óriási nagy volt. Szili innentől kezdve szinte egyik pillanatról a másikra simult bele a félrebeszélő, közhelyeket pufogtató, improduktív protokollpolitikusok közé, akik folyamatosan személyes imázsuk tökéletesítésével voltak elfoglalva, amihez legfeljebb néhány látványos, de semmitmondó zöld javaslat, védnökségek és egyéb protokoll-lófaszok illettek komplementerként.

Szili javasolta például az egészséges környezethez való jog beemelését az alkotmányba. Azt, ami már korábban is benne volt, és a világ legképmutatóbb közhelye. Hiszen ha van alkotmányos alapjogunk, amelyet minden percben milliószor tipornak sárba, akkor ez pontosan az.

Szakított az MSZP-vel, de nem szakított Medgyessy Péterrel, aki a maga módján legalább olyan kártékony pancsere a magyar politikának, mint Gyurcsány, Mesterházy vagy éppen Bajnai. így aztán Szili finnyássága ez utóbbiakkal szemben abszolúte hiteltelen.

Nyilván Medgyessy erkölcsileg, anyagilag támogatja a háttérből: gründolt neki francia becsületrendet és Szili az ő védnökségéért védnökséggel fejezte ki háláját: független országgyűlési képviselőként és az alkotmányelőkészítő bizottság tagjaként védnöke lett ugyanis a megalakuló "Állatvédőrségnek", amelynek szóvivője - nem fogják kitalálni - Medgyessy nevelt lánya, Tornóczky Anita. Aki egyik legfontosabb állatvédelmi ténykedéseként gyorsan ki is tüntette egy állatvédelmi díjjal bambán sármos barátját, Pantl Pétert, a Playboy nevű döglődő, nagyjából már csak remittendára termelő magyar lap főszerkesztőjét. (A nagyszerű eseményről egyébként mi számoltunk be elsőként.)

Itt tart Szili: Medgyessy a védnöke, ő meg Tornóczky Anitáé. Tornóczky menedzseli Szilit, ő Tornóczkyt. Medgyessy meg mindkettőt.

Szili legutóbb a Fidesz lovasturizmust támogató - egyébként abszolút helyes - törvényéhez nyújtott be módosító indítványt: azt javasolta, hogy éjszakára tiltsák meg a lovastúrákat, mert az veszélyes.

Szóval, kedves olvasóim, ha Önök a jövőben nem látnak éjszaka, erdei utakon lovagló embereket, tudjanak róla: azt Szili Katalinnak köszönhetik, nem másnak.