Megfogadtam, nem leszek ünneprontó: most, hogy az Év Autója-díj hosszú - és néha ellentmondásoktól sem mentes - története során elsőként egy tisztán elektromos hajtású autó, a Nissan Leaf lett a győztes, megemelem képzeletbeli kalapom a fejlesztőmérnökök és a Nissan cég előtt. Egy tisztább, kevesebb emisszióval járó mobilitás iránti igény kifejeződésének - és szándékának - tekintem a Leaf 2011-es Év Autója díját, és nem azon fogok keseregni, hogy bizony a Nissan mint autógyár egyelőre jó hátul kullog a legkisebb széndioxid-kibocsátású autógyárak versenyében.
Konkrétan az utolsó előtti, és csak a gusztustalan környezetpusztítás egyik nagy nemzetközi szimbóluma, a Mercedes előzi meg. (Csak érdekességképpen a sorrend: Fiat, Toyota, PSA, Renault, Hyundai, Suzuki, Honda, GM, Mazda, BMW, VW, Nissan, Mercedes.)
Arról se fogok itt és most értekezni, hogy mi minden kell(ene) ahhoz, hogy egy tisztán elektromos hajtású autó, mint a Nissan Leaf, valóban nulla emissziójú legyen; hiszen mindenki tudja, hogy mindenekelőtt megújuló energiát előállító szél-, víz- és naperőművek, óriási mennyiségben...
Most inkább csak sikert kívánok a Leafnek, és feltételezem, hogy esetleg éppen az e díj kapcsán keletkező reklám miatt (is), azon tisztán elektromos hajtású járművek egyike lehet, amelyek igazán népszerűvé válnak a vásárlók körében. A Nissan és a Leaf díja egyébként annak is jó példája, hogy ha egy autógyár menedzsmentje komolyan elhatározza magát, hogy a környezetet jobban kímélő termékek irányába fordul, az nem lehetetlen vállalkozás. Márpedig a Nissan vezetői ezt tették, és - talán furcsán hangzik - de ennek nem az elektromos hajtású Leaf az elsőszámú bizonyítéka. Csak éppen villanyautójuk, a Leaf világszerte erőltetett menetű reklámkampánya kommunikációs szinten óhatatlanul mellőzötté tette két másik, a környezet védelmét talán még jobban szolgáló terméküket. Ezek pedig az új, háromhengeres Micra és az NV 200, amelyek elektromos hajtással szerelt változata jelenleg éppen versenyben van az új, környezetbarát New York-i taxik, a yellow cabek kiválasztásánál.
Az új Micra, különösen annak hamarosan érkező kompresszoros háromhengeres változata jóval 100g/km -es kibocsátási értékével szerintem egy igazán korrekt választás annak, aki ragaszkodik az autózáshoz, de ahhoz is, hogy azt a lehető legkörnyezettudatosabban tegye. Az NV 200, amely - a korábbi híresztelésekkel ellentétben - szintén megérkezett Magyarországra, még mostani belsőégésű motorral szerelt változatában is ökológiailag az egyik legkorrektebb választás a nagycsaládok és kisáruk szállítására.
Szóval szebb, mondjuk úgy, zöldebb jövőt kívánok a Nissannak! Amihez jó alapot jelent a Leaf, a Micra és az NV200, de nyilván tudják: ha valóban az Év Autója-díjas Leaf reklámjaiban sugallt zöld feeling megtestesítőivé akarnak válni, ahhoz minél hamarabb ki kell halasztaniuk még megmaradt V6-os dinoszauruszaikat.


Attól tartok, csak néhány vonatbarát és/vagy környezetvédő önbeteljesítőnek szánt jóslata az a több helyen napvilágot látott "titkos", "belső" információ, miszerint hamarosan újra szállítana vasúton a Magyar Posta. Sajnos. Holott az emisszió csökkentésén kívöl is számos érv szólna a - legalább részleges - vasúti levél- és kiscsomagszállítás újraindítása mellett. Például javíthatná a vasúti személyszállítás versenyképességét.
Igazán szégyellheti magát a Levegő Munkacsoport. Megalakulásukkor egy tiszta, radikális, szókimondó, megvesztegethetetlen csapatként ismertük meg őket, most pedig ott állnak a meglehetősen kétes hírű, adóelkerüléshez és tulajdonosrejtegetéshez offshore cégek hadát felsorakoztató Zóna Taxi - legújabban, átkeresztelkedve: Green Taxi - főnöke mellett. 
Ismét sikerült asztalbontásra érkeznünk valahová... A napokban fogadott el a magyar parlament egy határozatot a bioüzemanyagok térhódításáról, amivel nagyjából egy időben látott napvilágot egy uniós tanulmány, amely kifejti: "a hagyományos üzemanyagok használatánál is jobban gyorsíthatja a káros éghajlatváltozást a bioüzemanyagok nagyarányú előállítása."
Valószínűleg van a pofátlanságnak és a cinizmusnak egy olyan magas foka, ami a közvélemény számára már nem felháboríto, hanem sokkoló. Talán ennek a pszichés effektusnak köszönhetően nem lett mindmáig botrány abból, hogy a MÁV közbeszerzési eljárást írt ki 350 személygépkocsi megvásárlására, aminek darabszáma ráadásul "a teljesítés során 50 százalékkal emelkedhet."
Csökken a népszerűsége és presztízse a Mercedes S osztálynak a gazdag németek körében. Örvendetes a hír, különösen, mert lapértesülések szerint az üzletemberek és politikusok egyre szélesebb körében éppen magas károsanyag-kibocsátása, fogyasztása és súlya miatt vált vállalhatatlanná a bálnamerci.
Lehet, hogy Cousteau kapitány leszármazottjának, Jean-Michel Cousteau-nak a szavazata dönti el, melyik autó lesz idén az Egyesült Államokban a Green Car of the Year, vagyis az év zöld autója díj győztese.
Nem tudom, minek kellene történnie ahhoz, hogy valaki - vagy valami - végre elvegye a kedvét az autógyártóknak a legsunyibb, legaljasabb átveréstől és környezetpusztítástól: attól amit avításnak nevezünk.
Elég kompetens, méltányos és reális számítások kezdenek keringeni az interneten arról, hogy pontosan mennyi is a nullának hazudott emissziójú villanyautók széndioxid-kibocsátása - figyelembe véve azt, hogy milyen forrásból nyerik hozzájuk a villanyáramot. Ezek szerint a mostanában bemutatott elektromos járművek (Peugeot I-on, Citroen C Zero, Nissan Leaf) g/km értéke 50 és 80 között van, ami egyébként nem rossz, de azért a zéró emissziótól még jó messze van.
Megkezdődött a szervezett parasztvakítás: Dr. Marie-Theres Thiell asszony, az ELMŰ-ÉMÁSZ Társaságcsoport elnöke egy éppen európai körúton járó Tesla Roadsterrel pózol, ingyenes villanytankolási lehetőségüket népszerűsíti cégük Váci úti székházánál. Az elműs hirdetések elvesztésétől rettegő sajtó meg birka módjára ünnepli a hölgyet, és eszük ágában sincsen feltenni neki bizonyos alapkérdéseket.
Már kétszer is azt hittem, hogy visszatér minden idők egyik legbájosabb, legkedvesebb, legegyszerűbb és legpraktikusabb kisautója, a Citroën Mehari. Először a Pluriel koncepcióval tévesztettek meg, nemrégiben pedig a C-Cactus tanulmányautót gondoltam - tévesen - a jövő Mehari-jának.
Citroen C-Zero, Peugeot I-on, Mitsubishi Miev, Nissan Leaf. Csak néhány azon tisztán elektromos hajtású autók közül, amelyek már idén szériagyártásba kerülnek és - Magyarországon is - megvásárolhatóak lesznek. Ez a jó hír.
Érdekes és örvendetes hír a villany-motorizáció világából, hogy a Smart és a Mini, a két kis helyes márka elektromos hajtású robogót készül piacra dobni (a képen az utóbbi koncepciórajzát látjuk). Ez azt jelenti, hogy a BMW és a Mercedes helyesen jósol: lesz jövője a kisméretű, trendi városi villanyhajtású kétkerekűeknek. Technikai adatokat még nem tudunk a két kis jövevényről, de a két nagy német gyártó arra bizonyosan garancia, hogy a jelenlegi mezőnyt mindenképpen felülmúlva, új műszaki minőséget és esztétikai színvonalat hoznak ebbe a furcsa, kialakulatlan piaci szegmensbe; ahol jelenleg az obskúrus távol-keleti próbálkozóktól a nagy japán gyártókon át amerikai, német és francia próbálkozók adják a mezőny derékhadát.
Mint aggszűzek a bájaikat, olyan szemérmes titkossággal rejtegeti hivatalos magyarországi internetes oldalán, a
Megígérték. Megcsinálták. Annak ellenére is, hogy már az ötlet bejelentésekor (2007 körül) erősen kérdéses volt: lesz-e értelme a környezeti szempontból egyre nehezebben védhető, a különböző részecskeszűrők ellenére rendkívül kártékony dízel, valamint - a motorizáció termikus és villanykorszaka közti interregnumra szóló - hibrid technológiát összepárosítani.
Relatíve persze kevesebbet szennyeznek, de ennek az ára általában egy drága, soha meg nem térülő, és gyakran még kiforratlan technika. Ezért örültem meg a hírnek: immáron véglegesen eldőlt, hogy 2011 második felében hibrid hajtásláncot kap a Toyota Yaris új generációja. Mivel alapvetően a Prius-Auris hibrid hajtáslánc kicsit finomított, zsugorított változatáról lesz szó, talán ez lehet az első kiforrott, igazán nagyszériás benzin-villany hajtáslánc.
Minden elismerésem az új kormánynak, amiért nem sokkal megválasztásuk után öt, korábban bezárt vasúti szárnyvonalon, jelképes menetrenddel visszaállították a személyforgalmat és jelezték: ezt hamarosan további szakaszokon is meg fogják tenni. Szimpatikus és bátor döntés ez, hiszen lássuk be: igenis szólnak - hamis bár, de jól hangzó és szakmainak tűnő - érvek amellett, hogy ezeket a kis forgalmú vasutakat egyszer és mindenkorra el kell felejteni. Az ősz közeledtével elismerésem azonban egyre növekvő aggodalomba kezd fordulni: a napi két-három, esetleg négy vonatpár ugyanis nem vasúti személyszállítás, hanem szimbólum.
Érdemes lenne a sokszor és sokak által démonizált "zóna 30" néven futó forgalomcsillapított terülek új, vonzóbb elnevezésére ötletpályázatot kiírni. Különösen itthon, Magyarországon ugyanis nagyon erős a kollektív gyűlölet ezekkel a táblákkal és az általuk határolt területekkel szemben. Brüsszelben a minap az egész belvárost, "zóna 30"-asították, Grazban több mint egy évtizede fejti ki áldásos hatását a 30 km/órában maximált sebességű belváros - és más európai városok százait hozhatnánk fel jó példaként ezügyben.
Nemcsak aktuális modelljeikről, de jövőbeli fejlesztéseikről is bántóan sokat hazudnak az autógyártók. Van viszont néhány olyan márka, ahol - legalábbis az elérhető infomációk alapján - talán mégiscsak komolyan gondolják, hogy néhány éven belül előálljanak a környezetet jobban kímélő, aranyos kis járművekkel. Azért kezdem ezek bemutatását a Hondával, mert náluk ráadásul szerencsés párhuzamosság áll fenn: a közeljövőben úgy tűnik, kettő és négy keréken egyaránt kigurul a gyártósoraikról olyan jármű, ami megérdemelheti a manapság túl könnyen és gyakran hazug módon osztogatott zöld jelzőt.
EV-Neo és EV-N: ezzel a két nem túl fantáziadús betűkombinációval jelöli két és négykerekű villanyhajtású ökobébijét a japán gyártó. Bájos, különc külsejükkel, visszafogott méreteikkel, viszonylag szerény teljesítményükkel és ezek következtében várhatóan - áramból is - takarékos fogyasztásukkal minden esélyük megvan arra, hogy mércéjévé válhassanak a zöld egyéni közlekedésnek.
Kevés bájosabb, kedvesebb, elegánsabb és használhatatlanabb járművet ismerek a Solexnél. Ő egy legendás velomoped, amelynek most elkészült a tradíciókat tökéletesen őrző, de immáron a korszerű technika minden vívmányával ellátott elektromos, pedálos változata.
A kizárólag elektromos hajtású autókról már jó előre - mindenfajta vitát megelőzve - el akarják hitetni, hogy azok tökéletesen környezetbarát modellek. A rájuk aggatott leggyakoribb kifejezés a "zéró emisszió", amivel igyekeznek már időben nyilvánvalóvá tenni: az autógyártók villanyautós kommunikációja zéró toleranciát alkalmaz a villanyautók környezetbarátságával szemben kétkedőkkel. Holott az elektromos autózás - bár valóban egy óriási lehetőség a környezetet jobban kímélő mobilitás irányába - legalább annyi ökológiai problémát felvet, mint amennyit a belsőégésű motorok helyettesítésével megold.
Elérkezett az autóipar ökokorszaka - hazudják pókerarccal a gyártók és reklámmal foglalkozó ügynökségeik. Egyébként meg igazuk van: valóban egyre-másra jelennek meg az úgynevezett zöld autók: a 4-5-6 ezer köbcentis hibrid terepjárók után mostanában a sportautógyártók is egyre aktívabbak - benzin-elektromos Porschék, Ferrarik, Maseratik, Mercedesek érkeznek. Közös jellemzőjük a hibrid hajtás és a 3-400 g/km-es széndioxid-kibocsátás.
Kár, hogy manapság az autók motorjainak finomhangolását már nem mérnökök, hanem marketingesek végzik. Ha reklámguruk helyett az olasz műszaki szakemberekre bízták volna a Fiat új, 875 köbcentis, kéthengeres, Twin Air becenevű kis motorkájának beállításait, az könnyen lehetett volna az évtized legalacsonyabb fogyasztású és károsanyag-kibocsátású benzines ökomotorja, a zöldek kedvence és egy új korszak nyitánya.
Korántsem tökéletes autó a Smart. Nemcsak azért, mert pofátlanul drága - közismertek ugyanis azok a típushibái, amelyek nagy része az eredeti Swatch-Mercedes közös fejlesztés félbemaradása után, a végül egyedül a Mercedes által piacra dobott modell rossz kompromisszumos megoldásai miatt keletkeztek. Ettől függetlenül szerethető kis városi járgánnyá, sőt bizonyos európai nagyvárosokban igazi zöld-trendi kultuszautóvá vált.