Kedves olvasóim, Önök is észrevették, amit én látok? Hogy lassan már nem az a kérdés, ki támogatja Paksot, ki nem? Ki akar gyed extrát, ki nem? Ki akar vízlépcsőt, ki nem? És ki fogadja el a költségvetést, az egykulcsos adót,a Horthy-szobrot.
A kérdés lassan az, vannak-e, akadnak-e még olyan tagjai a jelenlegi magyar politikai osztálynak, akik nem részei, részesei, haszonélvezői, haszonlesői vagy néma cinkosai ennek a perverz, mocskos nagykoalíciós luxuselitnek?
Hogy jutottunk idáig? Hogyan juthattunk el addig, hogy szépen lassan megszokjuk, elfogadjuk, aztán hallgatólagosan és rosszallólag bár, de tudomásul is vesszük, hogy politikusaink vadászgatnak, szívogatnak, kurvázgatnak, pénzt parkoltatnak, lézerblokkolnak? Hogyan juthattunk el addig, hogy ma már szinte bárkivel beszél az ember, mindenkinek a környezetében vannak olyan választott politikai vezetők, akikről tudni/sejteni lehet, hogy komoly illegális pénzeik vannak külföldön, rendszeresen közpénzen kurvázgatnak, kokainozgatnak és elképesztő, pofátlan luxusban tobzódnak.
Ott tartunk, hogy egy mélyszegénységben élő baranyai kistelepülés polgármestere néhány napja semmi kivetnivalót sem látott abban, hogy a megengedett sebesség többszörösével, közúton ralizik tuningolt Subarujával, és ezt még videóra is veszi?
Belegondoltak ebbe, kedves olvasóim? Hogy juthattunk idáig?
Hogy juthattunk odáig, hogy Magyarország egykori honvédelmi miniszterének köztudottan és bevallottan prostituált lánya azt sejteti, hogy több politikusnak szerzett rendszeresen kurvát, kokaint. És szinte senkinek meg sem fordul a fejében, hogy ez ne lenne igaz? Ráadásul azért nem fordul meg szinte senkinek a fejében, hogy ez ne lenne igaz, mert szinte mindannyian, akik kicsit intenzívebb érdeklődést mutatunk a közélet iránt, tucatszámra tudunk közpénzből kokainozó, kurvázó, elképesztő luxusban élő politikusokról, és őket finanszírozó üzletemberekről?
Ez lenne a demokrácia? Demokrácia ez? Vagy csak egy szarul működő jogállam-szolgáltatás?
Szétkokainozott, kurvabaszó, bankárokkal és ügyészekkel vadászgató, luxusban élő, kiszolgáltatott, zsarolható, frakciókba tömörült és tömörített emberek szavazgatnak ezermilliárdokról? Majd a Parlamentben és a képviselői irodaházban elszaladgálnak az újságírók elöl? Hát, miért nem rúgja ki valamelyik tévériporter Molnár Zsolt (MSZP) lábát, és kérdezi meg tőle, hogy hová az anyádba szaladsz, amikor arról szeretnénk megkérdezni, honnan lopta a párttársad és haverod a negyedmilliárdot?
Selmeczi Gabriellától, aki mostanában már naponta több sajtótájékoztat is tart, senki, egyetlen bevállalós sajtómunkás nem kérdezi meg, tartja-e még a kapcsolat a világ legmocskosabb fegyvergyártójával, a Lockheed Martinnal, amelynek érdekében annak idején aláírásokat gyűjtögetett a Parlamentben?
Az MSZP-ben most azt mondják, pont Simon Gáborról gondolták volna legkevésbé, hogy százmilliókat rejteget Ausztriában.
És kiről gondolták jobban?
És azt kiről gondolják leginkább, hogy kokainfüggő, és fiú- valamint lánykurvákat is gyakran rendel? Vagy ilyenekből annyi van a pártban, hogy elképzelésük sincsen, melyikre gondolhat Keleti Györgyi?
Nem kéne az egész politikai elitnek kérnie maga ellen egy vagyonosodási eljárást, egy átfogó és visszamenőleges adóellenőrzést, egy drogtesztet és egy nemzetbiztonsági átvilágítást?
Ilyen szinten lealjasodott, morálisan lecsúszott és anyagilag megtollasodott, zsarolható emberekkel ugyanis még értelmesen vitatkozni sem érdemes. Semmiről. Se költségvetésről, se környezetvédelemről. Egyáltalán semmiről.
Sajnos szilárd meggyőződésem, hogy ennek a most lebukott MSZP-s Simonnak az esete tényleg csak csepp a tengerben. Ez a Simon tényleg csak egy "B kategóriás szürke kis pöcs", akinek "csak" negyedmilliárdja parkolt Ausztriában. A többi pénzrejtegető, kokainozgató, kurvázó meg egymást gyanúsan méregetve lapít, mint szar a fűben.
Attól tartok, ezzel az elittel már nem nagyon van mit tenni: vagy elhúznak - a börtönökbe, vagy előbb-utóbb mi, sokszázezren, millióan húzunk el Magyarországról. Egy olyan országba, ahol a kurvázó, kokainozó, kamerák elől szaladgáló tolvaj politikusoknak legalább nincsen minden nagyobb pártban stabil kétharmados többségük.
A megújult Megane és Kangoo viszont itt vannak, még ha viszonylag ritka látványt is jelentenek az utakon. A Megane-t hosszan lehetne dicsérni nagyautós kényelméért, elegáns külsejéért, igazán jól hangolt hatfokozatú váltójáért, de mit sem érne mindez itt, a Noemisszión, ha nem jeleskedne alacsony fogyasztásban, károsanyag-kibocsátásban. A Megane Dci változatával vegyes, vagyis városi, országúti vezetés mellett is el lehet autózni öt liter gázolajjal. Ráadásul én még autóban ilyen jópofa környezetvédelmi oktatóprogramot, mint amilyen a megújult Megane menürendszere tartalmaz, még nem láttam. Kifejezetten ötletes tanácsokat ad például arra, mivel javíthatunk fogyasztásunkon, és - természetesen csak ha igényeljük - a megtett út végén alaposan kielemzi vezetéstechnikánkat, a gyorsítástól, a váltáson át a fékezésig - természetesen környezetvédelmi, takarékossági szempontból.
Az új Kangoo nehezebb dió - a Dokker miatt. A Dacia Dokker ár-érték aránya jelenleg olyan szinten verhetetlen, hogy egyetlen más kisáruszállító, így a most megjelent Ford Transit Connect és a Kangoo sem veheti fel vele a versenyt. Egyébként természetesen mindkettő lényegesen jobb, minőségibb autó a Dokkernél, de ha kizárólag a gazdasági-megtérülési szempontokat vizsgáljuk, a Dokker verhetetlen. Kangoo-t vélhetően az vesz, aki hajlandó egy kicsit többet áldozni a stílus, a jó minőség oltárán. Szintén érv lehet az új Kangoo mellett, hogy mintha visszatérni látszana valami az első generáció bájából, ami kedves különccé teszi a kifejezetten technokrata mezőnyben. Ami pedig a takarékosságot, magyarán a környezetvédelmet illeti, nos abban, valószínűleg - a Dokkertől eltekintve - verhetetlen.
De ha már a Renault-nál tartunk, súlyos hiba lenne nem megosztanom friss, bizalmas és biztos értesüléseimet a leginkább várt idei újdonságról, a Mercedes Smartjával együtt fejlesztett és garantáltan Smart-verő új Twingóról.
Magyarország első számú uzsorása, Csányi Sándor után újabb nagyvaddal, Wáberer Györggyel készített interjút a Forbes magazin nemrégiben elindult hazai kiadása. Természetesen az egész címlapot betölti egy fényképen a "kamionkirály" - ahogy a lap Wáberer Györgyöt becézi. Bár formailag valóban interjúról van szó - hiszen kérdéseket teszenek fel Wáberernek, aki válaszokat ad -, műfaját tekintve azonban inkább a súlyosan züllött magyar sajtóban is ritkán tapasztalható, gyomorforgató seggnyalásként aposztrofálható a hosszú oldalakon át tartó, a belső oldalakon is sok-sok előnyös Wáberer-fotóval megtűzdelt dolgozat. Amely természetesen tartalmazza e műfaj kötelező kűrjeit, hiszen megtudjuk, hogy
Annyira magától értetődő, a józan paraszti ésszel koherens ötletet valósított meg a Ford C-MAX Energi Solar nevű, most bemutatott tanulmányautójával, amit nemcsak az autóiparban, de mindenhol azonnal be kellene vezetni. Sőt: kötelezővé kellene tenni.
Ráadásul, ha már egyszer van ok a dícséret hangján szólni egy elkészült nagyberuházásról, azt is érdemes megemlíteni, hogy a két város közötti települések új vasúti állomásépületei (Tárnok, Velence, Agárd, Gárdony, Kápolnásnyék, Dinnyés stb.) igazán elegánsak lettek. Ha ez a MÁV új építészeti stílusa, és ez a stílus sok más vonal állomásain is megjelenik majd, nos, akkor idővel talán méltó örökébe léphet a mai magyar vasút hazánk legendás állomásépület-tervezőjének, Pfaff Ferencnek.
Világszerte ritka eset az autóiparban az, amikor a közízlés, a minőség és a környezettudatosság közösen találkoznak az ár-érték aránnyal egy konkrét modellben. Ezen ritka esetek egyike a CRV most megjelent 1,6-os dízel változata.
Újabb, határozott jelét adta a GM nevű amerikai autóipari konszern annak, hogy tényleg 