Vannak dolgok, amelyeket éppen jelentéktelenségük tesz jelenségértékűvé - és igazán vérlázítóan pofátlanná. Ilyen Fodor Gábor pártja, plakátkampánya és egész politikai médiajelenléte.
Azzal egyébként nem értek egyet, hogy egy jó, igaz ügyet ne lehetne és ne kellene akár keveseknek is képviselni. Vagyis önmagában az, hogy Fodor liberális pártja (a háttérből őt cinizmusból, viccből, zavarkeltésből, megosztásból vagy akár csak poénból őt pénzzel, Volkswagen Phaetonnal, irodával, telefonnal, kajával, kávéval és taxicsekkel őt támogatókon kívül) lényegében csak ő maga, az önmagában még nem jelentené azt, hogy ne lehetne a mai magyar politikai palettáról hiányzó üzenete.
Csakhogy Fodor pártja esetében az üzenet ő maga, és ilyenformán maga a pofátlanság. Fodorról még az őt kedvelők is pontosan tudják, hogy egy fizikailag, szellemileg tunya politikai rezsiző, aki minden olyan politikai munkát, amit eddigi pályafutása során rábíztak (vagy kijelölt magának) elcseszett, elszart, elárult.
Úgy jött el a Fidesztől, hogy érdemben mindmáig hallgat az ott történt állítólagos disznóságokról, úgy volt radikális rendszerváltást követelő SZDSZ-es és a kádári ügynökvilág feltárását követelő liberális, hogy szó és hang nélkül bement egy 1956-os pufajkás, Horn Gyula kormányába környezetvédelmi miniszterként, amely pozíciójában legfeljebb arról lehet emlékezetes, hogy:
1. Ostoba és erőszakos kampányt indítatott az iskolákban a homoszexualitás propagálására, jogos dühöt kiváltva minden jóérzésű és a homoszexualitást egyébként toleráló jó ízlésű emberek körében.
2. Sokáig aludt és gyakran délre járt dolgozni.
Fodor, az emberi jogvédő liberális azután lett környezetvédelmi miniszter Gyurcsány Ferenc kormányában, hogy az 2006-ban az emberekre lövetett. Fodort sem ez nem zavarta, sem pedig az, hogy környezetvédelmi miniszterként igazán erkölcsi kötelessége lenne valamit dolgozni. Második - ezúttal környezetvédelmi - miniszterségének a minisztériumban és háttérintézményeiben okozott teljes káoszon és fejetlenségen túl talán annyit érdemes megjegyezni, hogy ez a vékonydongájú, nyakigláb fiatalember - elsőként a hazai politikai életben - egy vele készült interjú közepén úgy elvesztette a fejét, hogy a közelben üldögélő és neki nem tetsző dolgokat mondó hajléktalanokat fizikai erőszakkal fenyegette az egyik kereskedelmi tévé kamerái előtt.
Fodor egyébként sokáig azzal áltatta a környezetvédőket, hogy majd ő csinál egy zöldpártot, de persze ebből sem lett semmi - csak tisztességes emberek áltatása és a rosszízű csalódottság. Most pedig Gönczcel együtt Bibó István nevével kampányol. Ami külön is tisztességtelen a halálában védekezésre képtelen igazán nagyszerű tudós-humanista Bibóval szemben, aki persze - ha élne - nyilván a tőle megszokott lakonikus nyugalommal konstatálná és okosan, szellemesen kielemezné, hogy kik, mit és miért próbálnak az ő nevével eladni a politikai második vonal használtárupiacán.
Magyarországon sajnos még a teljesen nyilvánvalóan csalásnak számító telefonos pénzenergiaküldést sem lehet megtiltani. Bizonyosan esélytelen tehát, hogy a környezetvédelem, Bibó, a liberalizmus, a tisztességes politika hívószavait nyilvánvaló közéleti megtévesztésre használók ellen bárki is felléphessen. De annyi azért elvárható lenne legalább a média komolyan vehető részétől, hogy egy ilyen egyszemélyes politikai second hand hero ne haknizhasson éjt nappallá téve a tévékben, rádiókban, újságokban.
Az pedig a Fidesznek lenne erkölcsi kötelessége, hogy végre - legalább mint politikatörténeti érdekességet - nyilvánosságra hozzák: ki is volt az az azóta erőszakos halált halt "üzletember", akivel Fodor a színfalak mögött akkor ápolt minden tisztességes emberben felháborodást kiváltó baráti, tanácsadói kapcsolatot, amikor a nyilvánosság előtt éppen feddhetetlenségről, tisztességről, emberi méltóságról, zöld értékekről próbálta kioktatni a magyar társadalmat.


Elvárhatóan stílszerű lett volna a Fordtól, ha plug-in hibrid és elektromos autóit olyan helyen mutatja be a nyilvánosságnak, ahol megvan a lehetőség a napelemes töltésre. Ez esetben ki lehetett volna jelenteni, hogy itt állunk a zeróhoz nagyon közeli emissziós motorizációhoz.
Nismók és villanyautók között van azonban a Nissannak egy éppen most megújult, józan, takarékos, elég korszerű, de kellőképpen konzervatív kínálata, amely - környezetvédelmi szempontból legalábbis mindenképpen - sokkal több figyelmet érdemelne.
Kicsit más eset a Micráéhoz egyelőre azért nem hasonlítható brandértékkel rendelkező Note, amelynek elég alaposan felfrissült - és eléggé megszépült - változatát a Nissan mindenképpen egy B kategóriás személyautónak szeretné láttatni. A Note valójában egy nagyszerű, praktikus kisegyterű, amely szintén megkapja a már említett két 1,2-es motort, ami - bár ezt még nem tüntetik fel - már megfelel a jövőre életbe lépő Euro6-os környezetvédelmi normáknak is.
Megintcsak más tészta az NV200/Evalia páros, amelyről még ma is kevesen tudják, hogy az utóbbi években a világ talán legsikeresebb taxijává érett, hiszen New York mellett több amerikai város és számos más kontinens, rengeteg országának lett hivatalos és/vagy ajánlott taxijárműve. Az NV 200 nagyszerű távol-keleti erényeket felvonultató, jól alakítható, minden kontinensre jól adaptálható, kedves munka- és útitárs. Trópusi országokban nagyszerű turistakabriókat készítenek belőle, de yellow cabként is méltó a korábban e tisztet betöltő modellekhez. Józan méretek, alacsony fogyasztás, tartós forma.
Csak az állatmentés, gondozás, gyógyítás, örökbeadás, rehabilitáció. Azt a módszert, ahogy Zsuzsa foglalkozik a súlyosan sérült állatok fizikai és mentális talpra állításával, máshol a világon filmre vennék, utánoznák, tanítanák. A szolnoki valóság más: Péter az utóbbi időben éjszakáit egy - szintén lényegében hulladék anyagokból készült - kis szerkezet elkészítésére és tökéletesítésére fordította. Egy szétrúgott gerincű, rettenetes szenvedéseken, műtéteken, fájdalmakon keresztülment kismacska talpraállításához készített guruló kiskocsit, de olyat, amely segíti a valódi hátsó lábak újbóli munkába állítását is.
Amely bár még mindig kitűnő és megbízható, most már néhány komolyabb javításra szorul. (Nagyjából olyanokra, amelyek mostanában 4-5 éves korban válik aktuálissá a mai autóknál.) Péter természetesen az autót is meg tudja javítani, csak műhely és alkatrész kellene.
Ha van ember, a földgolyón, aki megőrizte bennem azt a reményt, hogy egy globális menedzser nem feltétlenül improduktív,valódi teljesítmény nélkül eurómilliókat bezsebelő, pazarló-kurvázó-kokainozó, csaló-tolvaj gazember,
Carlos Ghosn köztük él, de abszolút nem közülük való. Amióta ez az egyébként tök átlagos külsejű libanoni-brazil-francia származású üzletember átvette a Nissan-Renault csoport irányítását, valami egészen különös dolog történt. A Nissan nissanos karaktert kapott, a Renault renault-sat, a Dacia pedig a világ egyik legnagyobb autóipari sikertörténeteként főnixmadárként feltámadt.
Praktikus, trendi, öko. E három tulajdonság sajnos az Európában kapható autók nagyobb részére nem jellemző. Kisebb részére legfeljebb a három közül egy, néhányra legfeljebb kettő. A Honda Jazz azon kevés autók egyike, amelyik mindhárom fontos tulajdonság birtokosa egyszerre: praktikus, hiszen utasterének variálhatósága, bővíthetősége és kényelme legendás és különleges. Trendi, a szó pozitív értelmében, hiszen első generációjának megjelenése óta kialakult egy igényes közönsége, amely éppen különcséggel párosuló használhatóságát, divatosságával egyidejű tartósságát díjazza. És öko, mert károsanyag-kibocsátása bőségesen a tolerálható mértékű alatt van - különösen a kényelmesen elszállítható utasok számának és a biztonságosan elhelyezhető csomagok mennyiségének tükrében.
Szeretem, ha egy cég figyel a múltjára, amikor a jövőt tervezgeti. Különösen abban az esetben, ha olyan vállalatról van szó, amelynek múltja ezt lehetővé, sőt indokolttá is teszi. A Ford feltétlenül ezek közé tartozik, hiszen a világ egyik nagy-nagy sikertörténete. (Ha nem az lenne, túl sem élte volna azokat a visszatérő kríziseit, amelyek az elmúlt évszázadban többször is komolyan veszélybe sodorták még a létét is.)
Marad a piac másik fele/felecskéje, amely szintén torz: a finom, takarékos, korszerű, zöld technikával szemben érdektelen, a féktelen, ostoba luxust kp-ban kifizetők, míg a másik oldalon nagyrészt fizetésképtelen, az autó mellé súlyos hiteleket is bevásárlókból áll össze.
Hiába a Honda CRV arca a szimpatikus és nagyszerű úszóbajnok, Gyurta Dániel, vélheteőn minden különösebb felhajtás nélkül érkezik meg nemsokára Magyarországra minden idők talán legkevésbé környezetszennyező, viszont teljes értékű SUV-ja, a HONDA CRV 1,6-os dízelmotorral szerelt változata, amelynek széndioxid-kibocsátása alig haladja meg a 100 g/km-t. Holott normál esetben ennek kellene az egész kínálat legnépszerűbb változatává válnia: mindazoknak, akik nem vontatnak nagyobb méretű hajót, lakókocsit és ritkán kerülnek - mondjuk a budapesti belvárosban - sivatagi homokviharba, bőségesen megfelelne a CRV minden kényelmét, konzervatívan futurisztikus eleganciáját kínáló ökováltozat is.
A magyar Renaultnál szinte hírzárlat van a megújult Kangooról, amelynek elektromos változata immáron a világ kedvenc villamos áruszállítója. Nyilván nem akarnak egy - nem nekik - kínos magyarázkodásba fogni arról, miért is nem tervezi a Renault elektromos autóinak nemhogy forgalmazását, de még bemutatását sem Magyarországon.
Bennfentesek szerint magának Orbán Viktornak kellett a magyar emberek nevében közbelépnie a legutóbbi, nagy rendőrségi autóbeszerzési tender során. Az tiszta és világos volt, hogy egy korábbi megegyezés értelmében - kivételesen a Porsche Hungária termékei helyett - a szentgotthárdi gyárbővítésért cserébe most az Opel nyeri a rendőrség személyautótenderét.
Nos, a magyar (magán)emberek az első félévben legnagyobb darabszámban Daciákat vásároltak.
Kedves olvasóim, ha éppen nem étkeznek, nézzék meg, kérem a képen pózoló két szartartályt, akik motorcsónakjukkal belehajtottak a Tiszán a védett kérészek közé. Tökéletesen beazonosítható a két véglény, ennek ellenére Pásztorné Kovács Ágnes, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője az Indexnek pénteken azt mondta: hivatalos bejelentést nem kaptak az ügyben, ezért vizsgálatot nem kezdeményeznek.
Listát listára halmoznak a világban a legkörnyezetbarátabb, legkörnyezettudatosabb, legkisebb egy járműre jutó széndioxid-kibocsátású márkákról. Egyre több a lista, mégis egyre nehezebb eligazodni abban, ki a legzöldebb, vagy ha úgy tetszik, ki a legkevésbé nem zöld, hiszen figyelembe kellene venni az egy autóra jutó átlagos kibocsátás mellett a gyártás során felhasznált energiát és annak csökkentési hajlandóságát, az elektromos autózásra és ennek megújuló energiahátterére fordított műszaki innovációt és még egy sor más szempontot.
Ebben az utóbbi, igazán nemtelen versenyben egyértelműen és utcahosszal az Opelt is tartalmazó csoport, a General Motors diadalmaskodik. A Buik, a GMC, a Chevrolet, a Cadillac, valamint - ahogy ők fogalmaznak saját magukról - almárkáik, az Opel, a Vauxhall, a Holden és a többiek külön-külön is arról híresek, hogy cinikusan leszarják a zöld értékeket.