A világ környezetvédelem iránt elkötelezett, egyre nagyobbik fele mostanában kétségtelenül Japánra figyel. Két évvel a fukushimai atomkatasztrófa után a legvegytisztábban ott feszül most egymásnak az atomlobbi és az energiaigényeket egyre nagyobb arányban, szelíd és megújuló forrásból előállítani szándékozó, eddig csendes, de egyre hangosabb többség.
Most esély van arra, hogy Németország után egy újabb ipari, technológiai és GDP-óriás, Japán mondjon végre végleges nemet az atomenergia - ahogy a békeharcos szakzsargon fogalmaz - békés célú felhasználására. Na így lesz, újabb, a világ innovációs élvonalát képviselő ipari hatalom ismeri el: túl nagy a kockázata, túl értelmetlen a pusztítása az atomenergia alkalmazásának, és nagyfokú kishitűség azt hinni: ne tudna az emberiség a nap, a szél, a hullámzás és más készen kapott forrásaiból megoldani indokolható energiaigényét.
A nukleáris energia ellen tiltakozókat övező, növekvő globális szimpátia most jól be is ijesztette a hasadásbiznisz hatalmasságait. Itthon is televásárolták fizetett és bújtatott hirdetésekkel a médiát, amely a paksi atomerőmű hallatlan társadalmifelelősség-vállalásáról, fantasztikus biztonságáról sugalmaz fél- és negyedigazságokat. Reméljük, hogy a nemrégiben alakult Hungarikum-bizottságnál azért nem kezdeményezik a Mi atomerőművünk regionális hungarikummá minősítését.
A legfájóbb eközben az, hogy a szoros német-magyar gazdasági szövetségről és a keleti nyitásról beszélő kormányunk nem akar és nem tud e két világhatalom várható megújuló energiaipari boomjára reagálni, rácsatlakozni. Talán véletlen időbeli egybeesés, mégis szimbolikus értékű, hogy éppen most, éppen Japánból érkezik egy, a környezetvédelem szempontjából mérföldkőnek számító modell az autóiparból. Hamarosan bemutatkozik a CRV-sorozatban a Honda új 1,6-os dízele, amellyel a világon elsőként lesz képes egy kényelmes és tágas luxus SUV 100g/km alatti széndioxid-kibocsátásra, a súlyt és az előállításához szükséges energiát megsokszorozó hibrid rendszer nélkül is.
Apropó Honda.
Volt a Fidesz kormánynak egy szimpatikus, hiteles és rendkívül felkészült tagja, aki képviselőjelöltként és később még államtitkárként is egy kis, takarékos Hondával közlekedett, egyfajta kontrasztként a rendőrségi sebességmérők elleni fegyverzettel felszerelt, nyolchengeres kormányzati luxuslimuzinok és utasaik pazarló pöffeszkedésével. Őt Illés Zoltánnak hívják. Azóta a kis Hondából kiparancsolták, választási igéretének - miszerint népszavazást kell rendezni a paksi atomerőmű bővítéséről - betartásától pedig állítólag eltiltották.


Elektromos Renault Kangoo-ra cserélte G-osztályos Mercedes dzsipjét, napelemeket szereltetett a Vatikán tetőire, védte a kis városállam árva macskáit és madarait. De nem csak ezért szeretjük rengetegen a tekintélyes tudós-teológust és a kedves, emberséges pápát, Joseph Ratzingert. Nem adott ki környezet- és természetvédő enciklikát, mégis mindenki, aki kicsit alaposabban figyelemmel kísérte vatikáni ténykedését, tudta: nemcsak Ádám és Éva utódai, de Isten minden más kis teremtménye iránt felelősséget érzett.
A magyarországi autóeladások jelentős és tartós visszaesésével párhuzamosan csúnyán bedurvultak az eladásokat bármi áron serkenteni hivatott reklámkampányok. Egyre gyakoribb és ritka sunyi módszer, amikor kereskedelmi tévék hírműsoraiban komplett riportokat vásárolnak egyes autóimportőrök, amelyekből azután sugárzik a megtervezett reklámüzenet; esetünkben az, hogy igenis tessék újra és újra újabb és újabb új autókat vásárolni.
Úgy tűnik, nem tervez a Citroen túl nagy felhajtást a Berlingo kisáruszállító elektromos változatának mostani brüsszeli bemutatójához. Mintha az egyszerre hagyománytisztelő és avantgárd francia márka vezetői sem látnák még pontosan: csak jövője, vagy közeljövője is van a villanyautózásnak.
Az első igazi, szabadpiacon csatába küldött akkumulátoros autójuk azonban a Magyarországon is kapható C-Zero, amelynek létezik kisáruszállító (van) változata is. Erről éppen
A Renault például nagyon szimpatikusan: ahogy elkészül egy-egy újabb villanyautó-fejlesztéssel, gyorsan piacra is dobja azt. A gyorsaság persze okoz néha problémákat: legújabb villanykocsijukat máris elérte egy visszahívási akció, az összes 2012-ben gyártott Twizyt hátsó féknyeregproblémák miatt szervizbe kell vinni.
Veszélyes és szimpatikus precedenst teremtett a Dacia új modell kínálatával: a Sandero, Logan, Lodgy, Duster és Dokker kvintettje a világ autóipara előtt bebizonyította, hogy igenis lehet elfogadható áron, strapabíró, kortalan és korrekt dizájnnal a legkülönbözőbb kategóriákban autót gyártani.
Hosszú évek óta haldoklik a magyar újrobogó-piac, és legalább ugyanennyi ideje virágzik - vagy inkább burjánzik - a roncsrobogó-import. Ez utóbbival nem is az a legnagyobb baj, hogy illegális, sokkal inkább az, hogy megint sok-sok embert csal bele abba a csapdába, ami így szól: vegyél illegálisan, olcsón szart, aztán szenvedj vele sokat, költs rá sokszor keveset - vagyis sokat - majd miután rájössz, hogy semmi értelme az egésznek, dobd ki, és vegyél újra egy illegálisan behozott olcsó szart... és kezdd újra elölről az egészet.
Túlragozni vagy túlértékelni, de alábecsülni sem szeretném azt a meglepő hírt, miszerint az angol Top Gear című tekintélyes, befolyásos autós szaklap az új Fiat Panda 4x4-et tüntette ki a Top Gear Awards a 2012-es év szabadidőjárműve díjjal. A döntőbizottság indoklása szerint az eredetileg 29 évvel ezelőtt megjelent Panda mostantól kapható unokája, vagyis a kisautó harmadik generációjának összkerekes változata rugózási komfortja, utaskényelme és terepképességei miatt nyerte el a Top Gear díját.
2012-őt nyugodtan tekinthetjük a sorozatgyártású villanyautók évének, hiszen - elsősorban a Renault-Nissan csoport jóvoltából - idén lett először valódi elektromos járműkínálat Európában (Twizy, Kangoo, Fluence, Leaf).
Nemcsak a Vatikán erősödő érzékenységét a környezet védelme iránt, de a Renault - Olaszországban is - rendkívül jó villanyautó-piaci pozícióit is jelzi, hogy őszentsége XVI. Benedek átvette élete első elektromos autóját, egy kifejezetten pápai igényekhez átalakított Kangoo Maxi ZE-t; vagyis az európai elektromos autópiac egyik legnépszerűbb és legnagyszerűbb termékét, a hosszabb és szélesebb Kangoo-t (4,6 méter/1,8 méter), amelyet 60 lóerős villanymotor hajt, hatótávja pedig 170 kilométer egy feltöltéssel.
És mi a helyzet idehaza? Ami a főpapokat illeti, többségük benzinfaló luxusautókkal furikázik és terepjárókkal vadászgat - vagyis tesz mindarra, amit mostanában fenntartható fejlődésnek szoktunk nevezni. Ami a villany Renaultokat illeti, nos, azokat egy nemrégiben véglegesített döntés alapján nem forgalmazzák Magyarországon.
Globalizált világunkban szinte már semmi meglepő nincsen abban, hogy az olasz motorgyártás egyik legnagyszerűbb termékei - a Piaggiók, Vespák, Bugattik, Borilek, Beták, Benellik, Motoguzzik, Morinik, Bimoták, Apriliák - mellett, sőt, lassan azok előtt, nem más menetel stílusban, mint a Honda SH 12S.
Felsorolni is nehéz, mennyi hátránya van a SUV (Sport Utility Vehicle) kategóriába tartozó járműveknek. Drágák, üzemanyag-pazarlóak, rossz a légellenállásuk, irreálisan nehezek, miközben eltúlzott méretükhöz képest kicsi az utas- és csomagterük. Kifejezetten rossz a balesetbiztonságuk, a hosszú fékútjuk, gyenge a manőverező képességük. Mégis rendkívül népszerűek.
Érdekes és szimpatikus kísérletbe kezdett a Ford, amikor elhatározta: világszerte összefésüli modellkínálatát, és a "one Ford" koncepció jegyében idővel az egész földgolyón egységes arculattal és egyforma típusokkal fog a vásárlók elé lépni. Ők persze nem érdekes kísérletet akarnak végrehajtani, hanem költségminimalizálást és profitmaximálást. Ettől függetlenül azonban a helyzet úgy áll, hogy jó esély van arra: kivételesen nem az amerikai kultúra nyeli be az európait, hanem - ritka alkalom - az öreg kontinens lesz képes hatást gyakorolni a tengerentúlra. Konkrétan arra gondolok, hogy a Ford Focus és a Ford Fiesta fontos és jelentős tényezőjévé válik az amerikai Ford-kínálatnak, ami a sokezer köbcentis behemótokhoz képest mindenképpen üdítően zöld hatással lehet az USA személyautópiacára.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni a Fiat elmúlt fél évszázadának történetét, talán azt mondanám: az olaszok szinte minidg nagyszerűt és sikereset alkottak, amikor kisautóban gondolkodtak, és mindig kudarcot vallottak, amikor a "nagyok" közé merészkedtek. Szerencsére ezt a fontos, de triviális igazságot felismerte a cég nagyhatalmú főnöke, Sergio Marchione is, aki mostanra minden idők legnagyobb, legsokoldalúbb és legkörnyezetkímélőbb kisautó-kínálatát kínálja a nagyérdeműnek.
Még egy liberális piacgazdaságban is vannak jogai és kötelezettségei egy tisztességes államnak. A tisztességes államnak például abszolút joga van ahhoz, hogy éveken keresztül tétlenül szemlélje - mondjuk úgy: szarjon rá -, hogy döglődik a robogópiac; még az idei év első két hónapjában is sikerült alulmúlni a múlt évi, alulmúlhatatlannak tűnt eladási mínuszokat.
Azért az már vérciki, amikor az ember a fafejű, bürokratikus, korrupt és ostoba - magyar - állammal szemben már csak egy multiban bízhat. Márpedig a városi elektromos miniautók (vagy nevezzük inkább járművecskéknek) régóta várt hazai elterjedésének sorsa lényegében egy ilyen multi, a Renault-Nissan csoport kezében van. A helyzet ugyanis az, hogy a világ igazán nagy és befolyásos járműgyártói közül egyedül nekik van nagy szériában készülő, elérhető árú, kedves, bájos, praktikus kétszemélyes városi járművecskéjük - mint köztudott, ez a Renault Twizy.