A problémák mindig akkor kezdődnek, amikor egy jól együttélő pár mellett megjelenik egy harmadik, és belép a kapcsolatba. Akkor jön a hazudozás, falsoskodás, képmutatás, titkolózás. Ez történt Ullmann Mónikával is. De ne szaladjunk mindjárt ennyire előre. Ugyanis néhány mondatos méltatást először mindenképpen megér maga a jól együtt(működő) pár: Mónika és az indiai mini villanyautó, a Reva igazán szimpatikus párosa.
Ehhez persze nemcsak Mónika szépsége és kedvessége kellett, de a másik fél szimpatikus magatartása is. A Revát Magyarországon forgalmazó cég (így tök ismeretlenül is merem állítani) egy igazán szimpatikus, korrekt üzletmenetet folytató vállalkozás. Már a weboldaluk (reva.hu/villanyverda.hu) is arról tanúskodik: igenis lehet nem hazudozni a villanyautózásról és zéró emisszióról. Igenis lehet korrekt tájékoztatást adni előnyökről, hátrányokról, igenis lehet az emberek tudatát hasznos és releváns információkkal környezettudatosabbá formálni.
Szóval adott volt egy szimpatikus, csinos művésznő, Mónika és egy bájos kis ökomini, a Reva. Kettejük (marketing)kapcsolata példaértékű, hiszen olyasmit propagálnak (elektromos miniautó), amire igazán nagy szükség lenne a városi egyéni közlekedés tisztábbá tételéhez. A dolog, úgy tűnik, sikeres és szimpatikus volt, hiszen vérszemet kapott egy másik (harmadik) fél is. Ők viszont már se nem szimpatikusak, se nem aranyosak, de még kedvesek sem. Ő(k), az Elmű-Émász áramkereskedő vállalatcsoport, köztudottan igazi profit-farkaséhes gyülekezet. (Ráadásul egy bármit és annak ellenkezőjét is bebizonyítani képes szózsonglőrrel, Boros Norbert szóvivővel felfegyverkezve.)
Az Elmű-Émász kitalálta, hogy ők mostantól "zöldáramot" árulnak: tíz százalékkal drágább lesz, de megújuló forrásból, konkrétan, a Hernád folyón lévő kis vízerőműből származik majd. A zöldáram kampányarca pedig Ullmann Mónika lett, aki egyúttal első zöldáramvásárlójukká is avanzsált.
Mielőtt rátérnénk Borosék - szegény Ullmann Mónikával lefedezett - ökomachinációira, néhány dolgot azért szögezzünk le: 1. Zöld áramot árulni jó dolog. 2. Zöld áram vásárlását propagálni még akkor is jó és szép dolog, ha tíz százalékkal drágábban adják. 3. Zöld áramot propagálni és árulni még akkor is jövőbemutató tett, ha az adott cég transzparenciahiányából adódóan abszolút nem kaphatunk garanciát arra, hogy az éppen elfogyasztott wattunkat bizonyosan a Hernád folyócska termelte-e.
Főleg akkor jó mindez, ha közben az egész történet jó és zöld irányba mutat. Ökotudatos ember ugyanis - még Ullmann Mónika csábító szépsége nélkül is - szívesen vesz zöldnek mondott áramot, mert úgy van vele: ha egy cég a zöld áramára büszke, előbb-utóbb tényleg zöld áramot fog forgalmazni-termeltetni. Megelőlegezett zöldáram-vásárlási bizalmunk pedig egyszer csak önbeteljesítővé válik, és a végén tényleg zöld áramot kapunk a cégtől, aki így maga is sokkal zöldebbé válik. Az Elmű-Émász turpissága éppen ezen a ponton lepleződik le. Ugyanis miközben az óriásplakátokon Ullmann Mónika indákkal körbefonva, a bibliai Éva almájához hasonlóan csábít a zöldáramra, nos, eközben nap mint nap kiderül: az Elmű-Émász valójában csak egy futó kalandnak tekinti mindezt.
Ők ugyanis minden alkalommal világossá teszik: mindenképpen a Paksi Atomerőmű bővítésében látják a jövőt, teljes mellszélességgel támogatják a kormányt ebben, és hát, emellett, a bogaras zöldeknek azért - ha kell - adnak zöldáramot is - mert ilyen jó fejek.
Egyébként, ha az ember kicsit kevésbé lenne - még mindig - jóhiszemű, már a legelején lelepleződhettek volna ezek a közveszélyes zöldáramot füllentő szélhámosok. Hiszen ha valaki ma Magyarországon komolyan gondolja a megújuló áramtermelést és forgalmazást, minimum azzal kezdi ténykedését, hogy telepít néhány szélerőmű-napelem parkot és ennek átadásokar jelenti be: itt van, tessék, ebből lesz a zöldáram. És nem szegény Hernád folyócskát erőszakolja meg alantas profitéhsége kielégítésére.
Ullmann Mónika és a Reva villanyautó marketingrománca egy őszintének tűnő, szép és jó kapcsolatnak tűnt. (Többször láttam is a Bécsi úton Mónikát, nagyon aranyos volt a kis villanyminivel.) A harmadik fél (Elmű-Émász) belépése ebbe a kapcsolatba viszont semmi másra nem volt jó, mint arra, hogy kikezdje a Reva (és Mónika) eddig tökéletes ökoimázsát. Ráadásul szóvivőjük, Boros Norbert minden adandó alkalommal, tévében, rádióban, újságban, őszintén el is mondja: számukra Mónika és a zöldáram csak egy futó kaland. Ők a Paksi Atomerőműbe szerelmesek.


Kevés olyan belsőégésű motorral hajtott autó létezik, amelyből annyi kis manufaktúra készített már villanyhajtású változatot, mint a Fiat 500-as. Az egyik villanyfiat-átirat, a milánói székhelyű Castagna luxusvillany Fiat 500-asa ráadásul nemrégiben be is írta magát a világtörténelembe. A líbiai felkelők a világsajtó nyilvánossága előtt rekvirálták egyik példányát az akkor még élő Kadhafi tábornok autógyűjteményéből.
Nemrégiben bemutatták Magyarországon - és ki is lehetett próbálni - a Nissan villanyautóját, a Leafet. Ráadásként megtudhattuk, hogy 2013-tól itthon is forgalmazzák majd. Mindebből két igen fontos dolog kiderült számomra: 1. A Leaf tényleg fantasztikus autó, ami tökéletesen alkalmas lehet akár a mindennapos közlekedésre is. 2. Magyarországon sajnos annyira szar a környezetbarát technológiákkal kapcsolatos gazdasági környezet, hogy lényegében az utolsók egyike leszünk, ahová úgy érzik, érdemes lesz elhozni ezt az autót.
Elmondták például, hogy - bár kifejezetten hosszú életűek lesznek az áramtároló akkumulátorok - nyilván eljöhet az az idő, amikor, ha nem is tönkremennek, de hatásfokuk elkezd romlani. Ezért az az elképzelésük, hogy ezeket a még hosszú évekig jól használható, de már nem elég gyors aksikat fel lehetne használni szélerőművek által termelt áram tárolására. Milyen egyszerű és jó elképzelés, különösen akkor, ha esetleg éppen maga a Leaf-tulajdonos otthoni szélkerekéhez lehetne majd használni - ahhoz, amivel egyébként az autójához szükséges áramot is termeli.
Volkswagen Nils, Audi Urban Concept, Opel RAK és végül, de korántsem utolsósorban Renault Twizy. Remélhetőleg egy új kor hírnökei. A jövő takarékos és trendi városi villanyautói, amelyek pont akkorák, amekkorára egy vagy két ember szállításához szükség van. Csak annyit fogyasztanak - villanyáramból - amennyit kis tömegük és relatíve alacsony sebességük szükségessé tesz; és amelyek mindemellett mégis egyediek, különlegesek, érdekesek, egyénre szabhatóak és dizájnosak.
Ráadásul praktikusak. Az Európai Parlament egy javaslata szerint a közösség nagyvárosaiban - nyilván elsősorban a belső területeken belül - 30 kilométer/órára mérsékelnék a megengedett maximális sebességet. Nem tudom, a javaslat-e az ok, ezek a városi kisautótervek pedig az okozatok, vagy éppen pont fordítva: az Unió döntéshozóit is megihlették ezek a kisautók, és végre rájöttek, hogy élhetőbb városokat csak emberléptékűbb egyéni közlekedés mellett teremthetünk.
Mindenesetre egyre több környezetvédelmi és autós szakember is úgy látja: szükség lenne egy új járműkategóriára, amelyet elnevezhetnének mondjuk városi autónak. Ezeket csak a - remélhetőleg minél hamarabb megvalósuló - csillapított zónákban és alsóbbrendű utakon lehetne használni. Viszont kevesebb és kevésbé szigorú biztonsági normának és egyéb súlynövelő sztenderdnek kellene megfelelniük, ettől viszont könnyebbek, takarékosabbak és praktikusabbak lehetnének.
Viszont - mivel csak harmincas zónákban közlekednének - nem is lenne szükség nagyobb védelemre, hiszen a balesetek száma és súlya is radikálisan lecsökkenne. De jó is lenne! Mindenesetre, ha az Audi, a Volkswagen, az Opel és a Renault is úgy akarja - márpedig lényegében sorozatgyártásra kész koncepcióautóik ezt sejtetik - nos, akkor mindez nem is biztos, hogy olyan távoli ködve vesző vízió.
De vannak a Volvónál még mocskosabbak. Itt van mindjárt a lista második legkoszosabbika, a Mazda, amely szintén mindenféle japán kamu műszavakkal próbálja elhitetni, hogy mennyire szeretnivaló, környezettudatos cég. Mindeközben csak a szigorú tiltás akadályozza, hogy olajból és benzinből is gusztustalanul sokat fogyasztó RX-8-asukat Európában tovább árulják, és azt sem verik nagydobra, hogy a CX-9 eleve meg sem üti az európai környezetvédelmi normákat. Ami azért súlyos szégyen...
Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár hazánk növény- és állatvilágát védelmező, felfegyverzett természetőröket, rangereket ígért, akik hathatósan képesek fellépén a terepjárós és vadászbűnözőkkel szemben. Akik nemcsak a védett növény- és állatfajokat, de adott esetben az erdőkben kiránduló, sétáló embereket is képesek megvédeni attól, hogy esetleg dúvadnak nézzék és merő véletlenségből agyonlőjék vagy egy terepjáróval, esetleg quaddal halálra gázolják. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a vadászat méltóságának visszaállítását, az orvvadászat szigorú büntetését, a vadászok hivatalos személlyé tételét - ezzel szigorúbban büntethetővé tételüket - ígérte. Ezek az ígéretek, amelyek megvalósulását - szerintem többmillió honfitársammal együtt - tűkön ülve várjuk.
Még titkolják, de már nem cáfolják a jó hírt a Hondánál: az őszi milánói motorkiállításon bemutatkozik a 110 köbcentis Vision kistestvére: ötvenes, négyütemű, és ami a lényeg: autójogsival vezethető segédmotor változata. Mint emlékezetes, itthon csúfosan elbukott a Totalcar szerintem alapvetően ésszerű aláírásgyűjtési kezdeményezése, amely lehetővé tette volna, hogy 125-ös robogókat is vezethessünk autójogsival. Így aztán a motorjogsival nem rendelkezők és mégis motorral közlekedni vágyók körében különös figyelmet kelthet majd ez a csendes kis ökocsöppség. Mielőtt azonban - nagytestvérével, a 110-es Visionnal szerzett kedvező benyomásaimat adaptálva - megelőlegezném a Vision 50 méltatását, retrospektíve kicsit elmerengek azon: tulajdonképpen miért is szarták le a Totalcar népi kezdeményezését a nagyokosok?
Magyarországon - tudtommal - még soha nem látott képeket publikálunk most. Így néz ki oldalról és hátulról a Citroen C-Zero Van, vagyis a franciák tisztán elektromos hajtású kisautójának áruszállító változata. Ráadásul nemcsak a kép maga exkluzív, de maga az információ - hogy a C-Zerónak lesz Van változata - is hírértékű. Ez egy kifejezetten jó hír, ami bőségesen ráfér a világ szériagyártású villanyautómezőnyének egyik első, de nem kizárólag pozitív jelzőkkel illetett képviselőjére. A C-Zerót illető dicséretek és kritikák ráadásul egyaránt arra látszanak utalni, hogy sokan még mindig nem egészen értik, miről is szól(na) a belsőégésű- és a villanyautózás közötti mentális paradigmaváltás.
Le szokták szólni továbbá a C-Zerót azért, hogy nem elég kényelmes, "olyan fapados", és hiányoznak belőle a jól megszokott luxusextrák. Számomra viszont mindez a kis francia elektromos autó egyik legnagyobb erénye: visszatér ahhoz a "nemes egyszerűséghez", amely egykor az autógyártás sajátja volt. Amit, ha sikerült volna megőrizni és ötvözni a technikai fejlesztésekkel az egyszerűséget és a kis összsúlyt, ma egy-két litert benzint fogyasztanának a középkategóriás autók. Arról nem is beszélve, hogy akik a luxust kifogásolják ebből a kis villanyautóból, talán el sem tudják már képzeni, hogy van - vagy legalábbis volt - az autózásnak egy eredeti funkciója: a helyváltoztatás. (Igen, voltak történelmi korszakok, amikor nem magamutogatásra, menőzésre, hanem közlekedésre tartották az autókat.)
Ha valakinek eddig kétsége lett volna afelől, hogy a jövő egyik fontos városi közlekedési eszköze lehet a villanybringa, annak felül kell bírálnia álláspontját. A Ford is bemutatta ugyanis saját e-bike-ját, így biztosra vehető, hogy alapos piackutatás eredményeként, nem hobbiból, hanem kőkemény, jövőbeni piacszerzés reményében tette le névjegyét ez az autóipari óriás a járműgyártás e ma még különc szegmensében.
Mikor lesz már kész az újabb balatoni komp? Visszatérő, föl-fölbukkanó kérdés ez a médiában. Egyszerűen megírható kamusztori, ahol elegendő egy balatoni fejlesztési tanácsos illetékes elvtársat megkérdezni, aki bármikor elmondja: dolgoznak az ügyön. Addig szinte soha, egyetlen cikk sem jut el, hogy kiderítse: a balatoniak döntő részének reményei szerint az újabb balatoni komp soha az életben nem fog elkészülni. Az ugyanis semmi másra nem lenne jó, mint, hogy mérhetetlen mennyiségű autót hordozzon a déli partról az északira, meg vissza. Dugót, légszennyezést, zajt generálva. Miközben a cél éppen az lenne, hogy a turisták autó helyett kiránduljanak, biciklivel, hajóval, vonattal a tó körül - amit egyébként tavasztól őszig egyre többen örömmel tesznek is...
Amikor a Nissan Leaf elnyerte a 2011-es Év autója díjat, legalább annyian fanyalogtak, amennyien örültek a választásban környezetvédelmi üzenetnek. Én
Mióta ilyen nagyon-nagyon trendivé váltak a környezetbarát/zöld/fenntartható - vagy annak látszó - technológiák az autóiparban, egyre többet gondolkodom azon, miért nem jöttek még létre ökotuning cégek? Az AMG, az MTM, az APT, a Lorinser, az Elia, a Mugen, a Tecart, a Heico mintájára működhetnének olyan vállalkozások, amelyek nem erősebbé, hanem zöldebbé változtatják a szériaautókat. Lehetnének egyszerűbb és olcsóbb légellenállás-csökkentő kitek, kedvezőbb fogyasztást eredményező motorvezérlő chipek, és hasonló, a dögösítő tuningcégek világában már jól ismert kiegészítők.
A távoli - és bizonytalan - jövő ködbe vesző ígéretei és koncepciói helyett a Renault idén október elsejével, vagyis napokon belül elindítja villanyautó-programját. Nem a médiának, a kisszériás prototípusok tesztelőinek, kiválasztott városok, kerületek, intézmények próbaüzeméhez, hanem a vásárlóknak szóló weboldalon, a szériakínálat részeként kezdik meg elektromos autóik árusítását. Nem ostoba celebek főszereplésével zajló stupid autómentesnapi bohóckodáshoz, hanem mindennapi közlekedők, árut szállítók reális igényeihez igazítva.
Úgy tűnik, ma már csak akkor lehet egy autó bemutatása körül elég nagy zajt kelteni, ha elnevezik ökoautónak, vagy megmutatják, milyen lesz - majd egyszer - az alapjaira épülő villanyverzió. Elég nagy baj ez, mert újabb tág teret enged a manipulációnak, vagy mondjuk úgy: a pofátlan hazudozásnak, és megint a korrekt ajánlatok szenvednek hátrányt a harsány hazugságokal szemben. A most zárult Frankfurti Autószalon egyik sztárja például a Volkswagen Up-vol, amely "a Volkswagen Csoport új ökoautója", "amelyből hamarosan lesz elektromos változat", amely "forradalmasítja a környezetbarát autózást".
Csak összehasonlításul: ugyanezen az autószalonon csendben, szerényen bemutatkozott az új Honda Civic is. Ezt az autót nem nevezték ökonak, sem forradalminak, se zöldnek. Egyszerűen egy az Upnál két és fél, ha nem három kategóriával nagyobb, ötszemélyes, kényelmes, tágas, sportos kompakt jármű. Tudják, mennyi a széndioxid-kibocsátása? Az 1,4-es benzines alapmotorral 128 g/km - ez tehát a Civic legolcsóbb változatáé - az izmos 2,2-es dízelé pedig 110 g/km. Vagyis mindössze 7 g/km-el több az Upénál. Szóval ma már korántsem biztos, hogy az az öko(bb) autó, amelyikről ezt állítják. Fokozottan érvényes az, hogy egy környezettudatos vásárlónak a reklámok, szlogenek helyett érdemes a számokra, a tényekre figyelni. Különben menthetetlenül átverik.
Igazán különös és tanulságos történet a Matra cégé. A Mécanique Avion TRAction több mint fél évszázados útja a hadiipartól a versenyautóépítésen és kisszériás autógyártáson át a villanybringákig, jól leképezi a világpiac alapvető változásait is. Az 1937-ben alapított francia cég légvédelmi- és vadászrepülőgépek fejlesztésében vett részt, majd - a Renault közreműködésével - a Matra Djettel az autóiparban is letette a névjegyét. Később Ford hajtásláncra is építettek autót, például a kevésbé ismert M530-at. De sokkal közismertebb a la Simcával közösen készített Matra Simca Bagira, amelynek szimpatikus nevét Kipling Dzsungel könyvének kedves Bagirája ihlette.
Érdemes volt. 2009-ben a Matra visszakerült francia tulajdonba és megkezdték elektromos járműveik gyártását, köztük azokat a nagyszerű városi közlekedésre született pedeleceiket és elektromos criusereiket, amelyek hamar a villanybringagyártás élvonalába repítették az egykori hadi- és sportautógyártó üzemet. A Matra villanybringák sajnos nagyon drágák és itthon - hivatalosan - nem is kaphatóak. (Bár talán helyesebb is, ha mi, magyarok inkább a szintén kitűnő hazai gyártmányok közül választunk....)
A Frankfurti Autószalon két olyan modellel jelentkezik a Ford, amelyek komolyan tétet emelnek a környezetbarát autók világpiacán: az új Focus Econetic 3,5 literes, a Fiesta Econetic pedig 3,3 literes, úgynevezett szabványos átlagfogyasztással mutatkozik be. Természetesen nem siethetünk eléggé hozzátenni, hogy ezt a bizonyos szabványos átlagfogyasztást csak nyugodt, ha úgy tetszik, zöld vezetési stílus mellett érhetjük el, de ettől még a tény tény marad: egy kompakt kategóriás autóval (Focus Econetic) bőven négy liter alatt, közel kompakt méretű kistestvérével (Fiesta Econetic) pedig alig több, mint három literrel elautózhatunk.