Elnézést, most hosszú leszek. Viszont részletes. Pontosabban nem is én, hanem a kedves olvasók közül néhányan, akik megtiszteltek azzal, hogy részletesen leírták nekem, mi a helyzet Foktőn. Miért pont Foktőn? Azért, mert ott épül Magyarország legnagyobb biodízel-üzeme.
A beruházó egy nagy svájci multi, a falu fekvése ideális, Folyó, vasút, autópálya, repülőtér. Szóval minden adott a sikerhez. Adott továbbá egy fiatal polgármester, aki másodszor áll büntetőügyben bíróság előtt, az állatvédők szerint macskákra is lövöldözik, de lehet, hogy ez utóbbi csak aljas rágalom.
Az alábbi levél valójában négy nekem küldött olvasói levél kvintesszenciája: mint egy alapos nyomozó a vallomások esetében, én is csak azokat az állításokat hagytam benne a végleges változatban, amelyek mindegyikben szerepeltek, és magam is leellenőriztem őket.
Mielőtt megírtam ezt a posztot, le is mentem ugyanis Foktőre. Mivel a buszt nem szeretem, elmentem vonattal Dunaújvárosig, vittem magammal a bringámat, és oknyomozó riportomat egy kellemes kerékpártúrába ágyaztam.
Foktő gyönyörű. Mesés Duna-part, a közelben fehér homokos strand, igazi kedves kis falu. Ha nem lenne a közelben Paks, és nem most készülnének végérvényesen elpusztítani, a vízi, a falusi, az öko és a hagyományőrző turizmus egyik fellegvárává válhatna/válhatott volna.
Ehelyett hamarosan biodízel-nagyhatalom lesz. Apropó, biodízel. Olvasták az alábbi, néhány héttel ezelőtti Reuters-hírt? "A Reuters értesülései szerint olyan tudományos eredmények publikálása előtt áll az Európai Bizottság, amelyek gyökeres változást eredményezhetnek az EU környezetpolitikájában. A 2010-ben és 2011-ben írt tanulmányok tanúsága szerint a mezőgazdasági forrásból származó üzemanyagok elterjedése közvetett módon az élelmiszerárak emelkedéséhez és az erdővel borított területek csökkenéséhez vezet. Az Európai Unió világelső a biodízelgyártásban, 2020-ig tíz százalékra szeretné növelni a környezetbarátnak vélt üzemanyagok piaci részesedését. Nyolcvan százalékkal növekedhet Európa kereslete a mezőgazdasági célokra hasznosítható földterületek iránt, ha elérjük a biodízelgyártásban kitűzött célt – állítják a Bizottságnak írt tanulmányok. A termőföldhiány az erdővel borított területek irtását eredményezi, ami a biodízel alkalmazásának klímabarát hatását erősen lerontja.Az élelmiszerárak szintén aggasztó emelkedésnek indulhatnak a termőterületek hiánya miatt, ez globális szinten is élelmezési problémákhoz vezethet – állítja a Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutatóintézet (IFPRI) a sajtónyilvánosságot kapott tudományos eredményekkel összhangban."
De térjünk vissza a globálisból lokálisba, Foktőre, a Glencore-hoz, Jakab Ferenc polgármesterhez: Foktő község és a Glencore Grain Hungary kft. ügyéhez. A Glencore egy vérbeli multinacionális cég, amely ha elhatároz valamit, mindenen és mindenkin keresztül kész végrehajtani. Náluk, ha egy vezető nem elég gyorsan és célratörően cselekszik, akkor másnap már nem kell munkába jönnie.
Erre csak a foktői ténykedésük alkalmával kettő esetben került sor. Kezdetben igen pozitívnak és gyümölcsözőnek tűnt az együttműködés, mert a 8, majd 10 hektáros területet először bérbe, később tulajdonba vették, négyzetméterenként 1200 Ft plusz áfa áron. Később egyre kevesebbet voltak hajlandók fizetni. Most ott tartunk, hogy egy maradék 6 hektárt csak 650 Ft plusz áfa áron hajlandóak megvenni (ellentétben a polgármester korábbi kijelentéseivel, miszerint azok a maradék földek majd többet fognak érni). Nem így lett.
A beruházások közül tényleg megvalósult a gabonatároló (Gabonatároló és Logisztikai Kft., barákai székhellyel), valamint a kikötő, és most építik a Pannon Növényolajgyárat, szintén Barákán, a volt lőszerraktár területén. A községnek mindeddig tehát bevétele a területeladásokból származott, melyek igencsak végesek voltak, és a befolyt pénz már nincsen, el lett költve.
A cégnek már a gabonatárolóhoz és a kikötőhöz is kellett volna építenie elkerülő utat. Ezt még el tudták intézni, hogy ne kelljen megépíteni. Viszont a Pannon Növényolajgyárhoz már meg kell, hogy építsék, és úgy tűnik, hogy a lakosság kárára. A képviselők hívtak egy független úttervező mérnököt, aki első látásra kijelentette, hogy ez nem elkerülő út, ami egyébként minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvaló. A beruházó érvelésében azzal védekezik, hogy milyen jó lesz ez a lakosságnak, hogy kivezeti a házaik elől a forgalmat. Azt már viszont nem teszi hozzá, hogy a házuk háta mögé.
A sok laikus ember fel sem fogja, mit művelnek vele. Azt senki meg sem kérdezi, miért kell örülniük annyira, hiszen ők, a lakosok voltak ott előbb nemde, nehogy már nekik kelljen alkalmazkodniuk. Azonban, sajnos úgy tűnik, nekik kell. A képviselőtestületből öten önmagukat már szinte feláldozva tárgyaltak és szócsatákat vívtak a falujukért, de úgy tűnik mindhiába. Nem bírnak az összeszövetkezett túlerővel. A jegyző és a polgármester egyértelműen a befektetőt pártolja mindenben, kikiáltva a képviselőket befektetőellenesnek, szítva ezzel szándékosan a lakosság ellenszenvét, olyan emberek iránt, akik most már ott tartanak, hogy az életüket viszik vásárra az ügyért.
Tudni kell, hogy eredetileg a rendezési tervben egy sokkal hosszabb nyomvonal szerepelt, mely a falunak minden szempontból megfelelt, a befektetőnek viszont túlságosan drága lett volna. A polgármester elérte, hogy az út annyira rövid legyen, amennyire csak lehet, ezért megy szinte a kertek alatt.
Szólni kell arról is, hogy hol megy az út. Ugyanis nem mást, mint a Nemzeti Ökológiai Hálózat Magterületét szeli ketté. Már letarolták a fákat is, pedig jócskán benne vagyunk a vegetációs időszakban. Ezeknek mindent lehet? Hol vannak ilyenkor a természetvédők?
Akkor sem voltak sehol, amikor a gabonatároló építése során a még az önkormányzat tulajdonában lévő földterületen hatalmas, futballpályányi, kb. tíz méter mély gödröt ástak, és telerakták veszélyes hulladékkal. Amikor ezt észrevette és szóvá tette egy biztonsági őr, már búcsút is mondhatott az állásának.
Terveznek még az urak egy ún. bioégetőművet is, melyet azonban „elfelejtettek” közölni a képviselőtestülettel. Azonban egyszer minden kiderül, csak sajnos az ő esetükben sokszor más későn, hogy intézkedni lehessen. Reméljük, ebben az esetben még nincs késő.
Az erőműre tervezett cég azonban már meg van alapítva, a neten is látható, Juhász Csabával az élén, aki egyébként a Glencore magyarországi igazgatója is. Ő gyakran tesz olyan kijelentéseket, amikor képviselők nyíltan rákérdeznek dolgokra, hogy akkor már csomagolnak is, és mennek Foktőről; vagy jó, akkor nem valósítják meg a tervezett beruházást, több száz munkahellyel stb.
A mostani gabonatároló és gyár tervezett összes munkaerőigénye mintegy 110-120 fő. Ebből most csak a gabonatároló és a kikötő működik. A kikötő még plusz 2-3 fő lehet. Ezen beruházások elfoglaltak már a környékből, - beleértve a művelésből kivont kiváló termőföldeket is - kb. 50 hektár területet.
A szigorú képviselői kérdésekre a válasz: „Jó, akkor a képviselőtestület ellenséges viselkedése miatt nem valósítunk meg egy 250 főt foglalkoztató üzemet.” Holott erről addig szó sem esett! Kérdés: ha a 120 főt foglalkoztató egység elfoglalt kb. 50 hektárt, akkor kétszerennyi még száz hektárt elfoglal majd a megélhetést nyújtó földekből, jól gondoljuk? Ugyanis ez itt egy falu, a lakosai a földből éltek eddig, és ahhoz értenek. Ha elvesszük tőlük a lehetőséget egy egyszeri csábító összeggel, ami nekik pillanatnyilag jól jön szorult helyzetükben, akkor soha többé nem lesz földjük, melyen termelhetnének.
Ugyanis a Glencore másik szlogenje mindig az volt (a polgármesterrel együtt hangoztatva), hogy majd a helyi gazdák biztosabban és jobb áron tudják értékesíteni terményeiket. A bibi ott kezdődött, amikor konkretizálni kellett volna a dolgokat, vagyis átvenni a terményt. Ezzel ők csak 500 tonna súlyhatár felett hajlandóak foglalkozni, mondták, azaz nem rúg labdába senki, egy családi gazdálkodó sem.
Egyébként a gyár az év szinte minden napján dolgozni fog, szombat, vasárnap, ünnepek nem ismert fogalmak itt. A nap huszonnégy órájában. Nem éppen keresztényi magatartás egy elvileg keresztény Magyarországon. Az emberek szívesen hallják a bűvös munkahelyteremtés szót, ezzel mindig eredményesen lehet kampányolni. Csak azt nem értik, meg, hogy 100 fő nem a világ, és annak is csak töredéke lesz foktői, éppen a szigorú leendő munkáltatói elvárások miatt.
A község lakosságszáma 1600-1700 fő között változik. Mi lesz a többi ember érdekeivel? Őket képviselné a képviselők azon része, akik szólni mernek az igazságtalanságok miatt. Erre a polgármester válaszainak egyike: „ez a fejlesztések ára”. A képviselők túlságosan drága és felesleges árnak gondolják mindezeket.
Ami most sokakat foglalkoztat: a Foktőre évszázadok óta bevezető utat a hatóság le akarja záratni annak eredményeként, hogy a beruházó ilyen rövid és kis költségvetésű elkerülő utat építtet. Ez is túlságosan drága árnak tűnik pedig. A testületnek semmibe vették azon határozatát is, miszerint a Glencore ügyvédei egyezzenek meg a közvetlenül érintett lakosokkal, fizessenek nekik kértérítést, ha már ilyen környezetterhelő rövid utat építenek.
Ez a megegyezés eddig egy lakos esetében történt meg, vele is csak azért, mert fellebbezett az út építési engedélye ellen. A többieket semmibe veszik. Ahogyan a testület döntését is, miszerint ezen a nyomvonalon nem építhető meg az út.
A Glencore múlt nyáron nyitotta meg gabonakikötőjét Foktőn. A helybéliek elmondása szerint parádés partit rendeztek, a gabonasilókban a harmincöt fokos hőségben, kristálypoharakból itták a pezsgőt, elegáns étkészlettel ették a libamájat. De előtte kisétáltak a Duna-partra, hogy a plébános úr megáldja az új létesítményt. A behűtött pezsgőt a pincérek vitték a vendégek után. A foktőiek közül a képviselőtestület tagjai, illetve a Glencore-nál dolgozó helybéliek voltak jelen. Utóbbiak a tűző napra vigyázzba állítva. Egyetlen ember, egy alacsony, copfos fiatal önkormányzati képviselő - beceneve Frenky - volt az, aki nem nézte tétlenül a megalázott, vigyázzba állított földijeit. Odament, köszöntötte őket és megkérdezte, nem szomjasak-e? Nem kérnek-e vizet?



Ha valaki azt mondja: "Golf-kategória", szinte a világon mindenhol, minden autó iránt érdeklődő tudja, hogy kompakt méretű autókról van szó. Az is, aki imádja, az is, aki utálja a Volkswageneket. Viszont, ha azt mondanám: "Twizy-kategória", nos, akkor ma még a legtöbben csak értetlenül néznének. De könnyen lehet, hogy ez hamarosan meg fog változni. A Renault zseniálisan bájos kis kétüléses, autószerű, fura, de praktikus elektromos városi járművének mintájára ugyanis az utóbbi időben egyre több komoly gyártó készített saját verziót. Egyre többen komolyan úgy látják: üzletileg eljött az ideje beszállni a robogó és az autó összes előnyét egyesítő, de mindkét járműfajta hátrányait kiküszöbölő kis, fedett kétüléses modellek készítésébe.
Divatos, sőt trendi-öko lett a hibrid autókat fikázni. "Túl sok energiát emészt fel az előállításuk, túl sok helyről kell - rengeteg széndioxid-kibocsátással - szállítgatni a különböző, hozzájuk szükséges nyersanyagokat és alkatrészeket, túl nehezek, túl magas a fogyasztásuk és egyáltalán: humbug, átbaszás az egész", stb.
Se szeri, se száma a totálisan értelmetlen, ostoba, a luxus, a kényelem és az elegancia hamis illúzióját keltő extrafelszereléseknek (opcióknak) az autókon, amelyeket a szalonokban egyre agresszívebben akarnak ránktukmálni, hiszen az igazi extraprofit ezeken van. Többségük - tiszletet persze a hasznos és értelmes kivételeknek - csak arra jó, hogy növelje az autó súlyát, meghibásodási lehetőségeit, szervizköltségeit. Ezért aztán nem gondoltam volna, hogy egyszer egy autóhoz kínált opciót fogok propagálni - amit nálunk, Európában egyébként sajnos nem lehet megrendelni...
Javasolnék egy kitűnő autót az államigazgatás, a közigazgatás és a többi, felsorolhatatlan mennyiségű állami szerv, hivatal, intézmény, hatóság, megszámlálhatatlanul nagy számú közpénzből fizetett vezetőjének. Tudom, valójában hülyeség "javasolni", hiszen egyrészt az autóbeszerzés nyílt közbeszerzési eljáráson, kemény árversenyben dől el. Másrészt meg, úgyis mindig mindent a Porsche Hungária nyer... Csupán az nyújt némi változatosságot, hogy éppen a takarékosság jegyében az Audikat cserélik-e Skodákra, a bizonság jegyében a limuzinokat terepjárókra, vagy a nagyobb Skodákat, Volkswageneket, Audikat kisebbre, majd ugyanezt fordítva.
Úgy tudom, hosszú évek óta nem sikerült lezárni a magyar rendőrség vezetőinek azt a szakmai vitát, hogy rendszeresítsenek-e kerékpáros alakulatokat a testületben. Ettől függetlenül persze fel-feltűnnek azért bringás rendőrök, például ilyenkor nyáron a Balatonon, de szegényeken pontosan látszik, hogy a vezetőség úgy igazából még nem döntött arról, szükség van-e valójában rájuk. Én természetesen nagyon drukkolnék a biciklis rendőrség elterjedésének, hiszen hatékony, polgárbarát, költségtakarékos és környezetbarát rendfenntartást és szubjektív biztonságérzet-javítást eredményeznének.
A történet 1972-ban, a titokzatos Bobcat Projekttel kezdődött, és az olajválságra választ kereső kisautó szériaérett változatát végül - a Fordra alliteráló név és az éppen kialakó spanyolországi kapcsolat miatt, Henry Ford személyes döntése nyomán - Fiestára keresztelték.
Nem tudom, valójában szeretnék-e a jövő zöld nagyvárosában élni. Nem biztos, hogy örülnék például azoknak az "árnyat adó fáknak", amelyeknek napelemes levelei gyűjtik a villamosenergiát az elektromos autók működéséhez. Azt viszont türelmetlenül várom, mikor jelenik meg végre valamelyik - sajnos egyelőre a legkevésbé sem öko - magyar nagyvárosban az első parkgreen rendszer. Ezzel a szép angol kifejezéssel - ami helyett, remélem, előbb-utóbb találunk egy még sokkal szebb és kifejezőbb magyar szót - azokat az ötletes, első látásra esőbeállónak tűnő féltetőket illetik, amelyek egész komoly mennyiségű áram megtermelésére képesek; és amelyek lehetővé tennék, hogy ne a Paksi Atomerőműből, hanem az éltető nap sugarából töltsük meg leendő villanyautóinkat, robogóinkat és pedeleceinket.
Bárcsak annyi igazi Panda élne a világ - még megmaradt - őserdeiben, amennyit ennek a kedves kis autónak csak a második, most év végén leköszönő generációjából gyártottak! A jelenlegi Panda kétmillió példány után int búcsút vásárlóinak, és év végén érkezik a képen látható új, harmadik felvonása, amely elődeihez hasonlóan egyszerű, kedves, praktikus autó lesz, de az igazán forradalmi újdonsága a motorház alatt lapul. A Panda III kapja meg elsőként a Fiat kilencszázas TwinAir motorjának legtakarékosabb - és valószínűleg legtartósabb - turbó nélküli változatát.
A Lupo előző - és egyben első - generációja még túlságosan is megelőzte a korát. "Háromliteres autó!" - hirdették akkoriban a Porsche Hungária dilettáns marketingesei, és mindenki azt kérdezte: - háromliteres, ebben a kicsi autóban? És milyen, soros vagy V6-os? Szóval senki nem értette, de a legtöbbeket nem is nagyon érdekelte, hogy itt valójában egy fantasztikus kis, 1,2-es high-tech turbódízelről van szó, amely tényleg beéri száz kilométeren 3-4 liter gázolajjal. Most talán okosabban, olcsóbban készül az ősszel bemutatkozó új Lupo, amely immáron mini benzinmotorjával, majd nem sokkal később elektromos hajtással akar - és reméljük tud is - hódítani. Egyébként nemsokára hosszabb, négyajtós változat is készül a Lupóból, valamint, talán egy kicsivel olcsóbban, Seat és Skoda változat is lesz belőle. (Természetesen nem Lupo, hanem - talán - City néven.)
Végül, de a legkevésbé sem utolsósorban, következzék a Kangoo, amelynek sárga színben bemutatott egykori első generációja forradalmasította a kisáruszállítókat, hiszen megmutatta: lehet ebbe az árértékarány-orientált műfajba is egy kis könnyed kedvességet csempészni. Nem tudom, végül áru- vagy személyszállítóként lett-e sikeresebb az első, majd a most piacon lévő második generációja, de egy bizonyos: Ze néven fontos szerepet szán a Kangoonak a Renault idén induló, elektromosautó-programjában. Szóval várhatóan a Kangoo azon kevés járművek egyike lesz, amely a benzinkorszaknak az egyik utolsó, a villanyautózásnak pedig az egyik első meghatározó szereplőjeként vonul be az autótörténelembe.
A megsárgult fekete-fehér fotó két év híján száz éve készült: a legendás amerikai autógyáros, Henry Ford egyik barátja, a feltaláló Fred Allison üli meg büszkén a kísérleti elektromos kocsit. Arról, hogy az ezt követő egy évszázadban miért tűntek el szinte nyomtalanul - nem csak a Fordnál, de a világ össze autógyártójnál szinte egyszerre - a villanyautók, nos, arra mindenkinek van egy saját (összeesküvés)elmélete - és valószínűleg ezek mindegyikében nagyon sok az igazság.
Ők pedig - hamarosan - ilyen autókat fognak kínálni. Egyelőre a Tranzit Connect Electricet, amely Magyarországon sajnos még nem kapható/bérelhető/kipróbálható, de a hazai Ford vezetőitől azt a tájékoztatást kaptam, hogy igény és érdeklődés esetén szívesen segítenek itthoni cégeknek, közintézményeknek a kipróbálásban, tesztelésben, beszerzésben. Fontos információ, hogy a németországi mintavárosokban - élükön a Ford főhadiszállásának számító, a római, középkori hagyományaira és jelenére egyaránt büszke Kölnnel - dolgozó elektromos Tranzit Connectek személy- és teherszállító változatban egyaránt léteznek.
Divatba jött az elektromos bicikli Európában. Ez végre egy igazán jó hír, hiszen így idővel autóból, motorról és robogóról is sokak átcsábulhatnak e rövidebb távokon rendkívül praktikus, kényelmes, takarékos és környezetbarát egyéni közlekedési eszközre. Sajnos nálunk egy kicsit felemásra sikeredett a villanybringák premierje, hiszen döntőrészt az olcsó, de nem túl esztétikus és - tisztelet a kivételnek - nem is éppen a legjobb minőségű, legtartósabb, elsősorban kínai termékek uralják a piacot. Természetesen ezeknek is meglehet a pozitív szerepük, hiszen - elsősorban vidéken - számos, nagyobb távot biciklit tekerve már megtenni nem képes idősebb ember számára biztosítanak egyéni mobilitási lehetőséget.
Sármos, bájos, valamint ár-értékben is arányos személy- és kishaszonjárművekben történelme során sokszor alkotott nagyot a Fiat. A Magyarországon ősztől kapható Fiat Doblo Work-Up épp az utóbbi területen készül nagy durranásra. Lényegében egy gyárilag platóssá alakított Doblóról van szó, amely dobozos szülőatyjának minden ismert előnyét (kényelem, takarékosság, megbízhatóság) egyesíti egy kisteherautóban. Éppen akkora lesz, amekkorára a legtöbbeknek szükségük van: nem kisebb, de nem is nagyobb annál. Betonkeverő, használt robogó, bicikli, faanyag, üvegtáblák és ki tudja még hány ezer fajta munka- és hobbieszköz, nyersanyag szállítására kiválóan alkalmas.
Nem a legelső, nem a legerősebb, nem a legszebb, nem a leggyorsabb. Ezeken kívül még számos szuperlatívusz nem illeti meg. Egyvalamiben viszont várhatóan verhetetlen lesz. Az EV-neo a Honda első villanyhajtású cargo robogója: A legjobb áron kínálja egy prémium világmárka magas és megbízható műszaki színvonalát, tartósságát, megbízhatóságát, kiterjedt szervizhálózatát.